Történelmi anyagok diákoknak, tanároknak, érdeklődőknek

Törióra

Tizenegyedikes anyag - harmadik rész [5]

2014. augusztus 25. - Harmat Árpád Péter

Menü (11-es tananyag) 

  • 1.) A felvilágosodás kora 
  • 2,) Magyarok a Habsburg Birodalomban
  • 3.) A forradalmak kora
  • 4.) Polgárosodás és reformkor Magyarországon
  • 5.) Az 1848/49-es események és megtorlás
  • 6.) Nemzetállamok kora, gyarmatosítás
  • 7.) A dualizmus kora
  • 8.) Az I. világháború

Politikai küzdelmek a reformkorban (52.)

A parasztság helyzete: Az 1830 –as kolera-járvány miatt kirobbanó parasztfelkelés  rávilágított. arra, hogy a reformokat követelő nemeseknek hatékonyabban kell fellépniük a jobbágyfelszabadításért.

(A kolera Oroszországon és Lengyelországon keresztül érkezett Észak-Magyarországra. Mintegy negyedmillió magyar halt meg, és parasztfelkelés kezdődött. A lázadás oka: a kutakat a nemesi vármegye utasítására fertőtlenítették, amire a parasztok azt hitték, hogy a nemesek meg akarják mérgezni őket. A felkelést leverték.)

A reform országgyűlések: A reformkor 18 éve alatt, 1830 és 1848 közt 4 reformdiéta zajlott:

  • 1832-1836
  • 1839-1840
  • 1843-1844
  • 1847-1848

Ezek közül az első három nem hozott áttörő eredményeket a reformkövetelések terén, mert az udvarhoz hű konzervatív követek folyamatosan leszavazták a reformjavaslatokat.

Kossuth Lajos felbukkanása:

Kossuth Észak-magyarországi köznemesi család sarjaként, 1823-ban, 21 évesen lett jogász. A Zemplén megyei (sátoraljaújhelyi) megyeházán kezdett dolgozni. A koleralázadás során ős csillapította le a zempléni parasztokat.

Az első reformországgyűlésen (1832/36) már jelen volt, mégpedig felsőházi tagok követeként (szavazati és felszólalási jog nélkül). Megbízói kérésére Országgyűlési Tudósításokat írt, melyet százak olvastak, és a diéta vitáit mutatta be. Tájékoztatta az embereket például arról, hogy a diétán nagy vita zajlott az önkéntes örökváltságról, melyet végül csak a következő, 1839/40-es országgyűlés fogadott el. (A gazdag-parasztok és városok megválthatták magukat.)

Az ellenzék vezérei ekkoriban: Kölcsey Ferenc (Himnusz: 1823) és Wesselényi Miklós voltak.

Amikor az 1832/36-os diéta véget ért Kossuth a megyegyűlésekről tudósított. Ezek voltak a Törvényhatósági Tudósítások.

III. Az Udvar támadása: Az Udvar 1835-re megelégelte Kossuth, Kölcsey és Wesselényi szerintük lázadó ténykedését és támadásba lendült:

A megyékben sorra lefizették a bocskoros nemeseket, hogy azok ne támogassák a reform gondolatokat.

Kölcsey 1835-ben képviselői megbízása lemondásárra kényszerült, mert megyéjében (Szatmár) a bocskoros nemesek konzervatív követutasítást szavaztak meg, mely ellentmondott reformer elveivel.

Letartóztatták Wesselényit majd Kossuthot (1835-1837). Három évet kapnak, Kossuth le is üli, Wesselényi viszont felmentést kap súlyos szembetegsége miatt.

IV. Az ellenzék átmeneti győzelme:

Mialatt Kossuthék börtönben voltak, összeült a második reform-országgyűlés 1839/40-ben. Az ellenzék vezére Deák Ferenc lett (Zala megyei jogász és birtokos), aki a képviselők élére állva addig nem szavaztatta meg a királynak az újoncokat, amíg az meg nem ígérte: szabadon engedi Kossuthot (és a politikai foglyokat). A király meghátrált, Kossuth 1840 júniusában szabadulhatott. (Szabadulása után nevezte Széchenyit a "legnagyobb magyarnak".)

A király elfogadta az önkéntes örökváltságot, ami azonban csak a parasztok 1% -án segített, a szabad gyáralapítási törvényt és a zsidók egyenjogúságát.

Kossuthnak megengedte Metternich kancellár, hogy a Pesti Hírlap főszerkesztője és újságírója legyen. Úgy vélte: így jobban ellenőrizheti, mintha Kossuth titokban írna. Amellett titokban megegyezett Kossuth főnökével, Landerer Lajos kiadóval, hogy azonnal kirúgja Kossuthot, ha túl veszélyessé válik. A Pesti Hírlap révén Kossuth országosan híres lett, 3 éven át írta cikkeit (1841-1844). Ismertette az országgal a reform gondolatokat, főleg a kötelező örökváltság és közteherviselés fontosságát. Végül Metternich megelégelte és kirúgatta. De addigra a legnépszerűbb ellenzéki politikus lett (3 évvel később, 1847-re belőle is képviselő válhatott) Miután Kossuthot eltávolították a Pesti Hírlaptól, az Iparegyesület Hetilapjában kezdett írni.

Január 4. => 57. óra Népek tavasza (59-68.szabadságharc)

Népesség és nemzetiségek (53.)

I. Régi és új nemzetfelfogás: Hagyományos, régi nemzetfelfogás: magyar nemzet = magyar nemesség. Új, liberális nemzetfelfogás: magyar nemzet = nyelvi - etnikai - történelmi közösség

II. A magyar nyelv ügye: Az ellenzéki nemesség Magyarország hivatalos nyelvévé a magyar szerették volna tenni a latin helyett. II. József nyelvrenedelet idején a nyelvkérdés a Habsburgokkal való szembenállás egyik szimbóluma lett. A reformkor harmadik reform-diétán, 1844-ben sikerült elérni, hogy a hivatalos nyelv a magyar legyen

III. A nemzetiségek problémája:

A reformkorra a Magyar Királyság lakosságának fele nem magyar ajkú volt, hanem pl.: román, szerb, horvátok, szlovák, 

Kossuthék terve: ha reformjaik megvalósulnak (pl. jobbágyfelszabadítás, közteherviselés) akkor a nemzetiségek örömmel lesznek majd tagjai a "magyar politikai nemzetnek" és nem fognak küzdeni saját nemzetiségi elkülönülésükért.

A nemzetiségek Kossuthékkal szemben önálló nyelvük, vallásuk, kultúrájuk és teljes elkülönülésük végrehajtását követelték.

A bécsi udvar kihasználta a nemzetiségek és Kossuth ellentétét és a nemzetiségeket a magyarok ellen uszította.

IV. A magyarosítás: Az oktatás és államigazgatás területein mindenhol a magyart írták elő kötelezően, még a nemzetiségi területeken is. A nemzetiségek ellenálltak. Asszimiláció: amikor a nemzetiségek kisebb része elfogadta a magyarosítást és beolvadt. 

V. A nemzetiségi mozgalmak: A nemzetiségek a reformkorban (1830-1848) kezdték el komolyabban kutatni saját múltjukat és gondozni nyelvüket. Különböző pártokat, mozgalmakat egyesületeket hoztak létre annak érdekében, hogy a magyarokkal szemben érvényesítsék érdekeiket. Mozgalmaik élén többnyire egyházi értelmiségiek (egyházi vezetőik) álltak. A magyar reformnemesség és a nemzetiségek közt az 1840-es években már komoly ellentétek feszültek.

Az ellentétek kiéleződése

I. A hatalom második támadása magyar reformerek ellen: A bécsi Udvar 1845 -ben újra támadásba lendült. (Az első támadásuk Kossuthék letartóztatásakor volt, 1837-ben.) A második támadás során új alkancellárt neveztek ki Magyarország élére, mégpedig gr. Apponyi Györgyöt, Erdélyben pedig: Jósika Samut. Feladatuk lett a reformerek visszaszorítása. Közben bevezették az adminisztrátori rendszert is, vagyis a megyékbe hivatalnokokat küldtek, akik megvesztegetésekkel befolyásolták a közgyűléseket konzervatív irányba.

II. A galíciai felkelés és a jobbágykérdés: A Habsburg Birodalom egyik közeli tartományában, Galíciában a helyi nemesség lázadását (1846-ban) úgy verte le az udvar, hogy saját parasztjaikat fordította uraik ellen. Az eset felhívta Kossuthék figyelmét arra, hogy javítani kell a magyar jobbágyság helyzetén, különben itt is hasonló helyzet alakulhat ki. Kossuth megírta a "Teendők legfőbbikét". A reform nemesség számára fő cél lett a jobbágyfelszabadítás vagy úrbéri örökváltság.

III. Az ellenzék megszerveződése: 1846 és 1847 közt megszerveződött az egymással szemben álló két tábor. Előbb 1846-ban létrejött a Konzervatív Párt Dessewffy Emil és Somssich Pál vezetésével, majd létrejött az Ellenzéki Kör (1847-ben)! Az ellenzék (liberális reformerek) kiadták az Ellenzéki Nyilatkozatot. Alkotók: Kossuth, Deák, Eötvös József, Szemere Bertalan. Ebben leírták céljaikat. Közben létrejött a radikálisok szervezete is, akik főként pesti értemiségiek voltak (művészek, tanárok, diákok), pl.: Petőfi, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Irányi Dániel. A pesti Pilvax kávéházban tartották üléseiket, ahol forradalmat terveztek és nemzeti függetlenséget.

IV. Az utolsó rendi országgyűlés: 1847- novemberében ültt össze az országgyűlés. Kossuth és Széchenyi is követ lett, mindketten az alsóházban. A diéta fele udvar-hű volt (konzervatív) fele Kossuthékat követte. A gyűlés egészen a párizsi forradalom híréig kevés eredményt hozott de megfogalmazta a reformkor 8 legfőbb követelését:

Közteherviselés bevezetése, a jobbágyfelszabadítás, az önálló, magyar országgyűlésnek felelős nemzeti kormány megteremtése, az Erdéllyel való unió, a királyi városok egyenlő szavazati joga, a sajtószabadság, és a feudális kötöttségek – mint az ősiség, a 9-ed, 10-ed és robot – végleges eltörlése.

5.) Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc

 

A márciusi forradalom (1848)

I. Az utolsó reform-országgyűlés Pozsonyban:

1.) Az első nagy eredmény: Az országgyűlés 1847 november és 1848 március 1 közt nem ért el semmilyen komoly eredményt. A diéta konzervatív része mindig leszavazta Kossuthék reformjavaslatait. Ám 1848 március 1-én fordulat történt: megérkezett Pozsonyba a hír, miszerint Párizsban forradalom tört ki. (A forradalom február 24-én kezdődött) A hír hallatán a konzervatívok beadták derekukat: március 3-án elfogadták Kossuth feliratát. Ebben szerepelt a reformkor 7 fő követelése közül három:

  • Kötelező úrbéri örökváltság
  • Közteherviselés
  • Felelős kormány

2.) A felsőház ellenállása is megtörik: Az alsóház után azonban a felsőház ellenállt és csak az időt húzta. Nem hagyta jóvá a javaslatokat. Közben Kossuthot felkereste Pozsonyban a pesti Ellenzéki Kör nevében Irányi Dániel, akivel egyezség született: 12 pontba foglalva petíciót készítenek, mely tartalmazza majd a reformjavaslatokat. Így 1848 március 11-én megszületett a 12 pont. Készítője Irinyi József. A 12 pontból 5 tartalmazta a reformkor főbb követeléseit: sajtószabadság, felelős minisztérium, úrbéri örökváltság, közteherviselés, unió Erdéllyel. A többi hét pont a radikális pesti forradalmi ifjak követeléseiről szólt: évenkénti diéta, törvény előtti egyenlőség, nemzeti őrsereg felállítása, esküdtszékek felállítása, nemzeti bank létrehozása, katonaság átalakítása, a politikai foglyok szabadon bocsátása.

Végül március 14-én a felsőház is meghátrált és elfogadta a javaslatokat, amikor Bécsben is forradalom tört ki. Másnap, március 15-én 72 fős magyar küldöttség indult hajón Bécsbe, hogy a királlyal is szentesítsék a javaslatokat. A hajón kibővítették követeléseiket azzal, hogy a király haladéktalanul nevezze ki Batthyány Lajost miniszterelnöknek, és a magyar reformokat támogató István nádort ( a király unokatestvérét) helytartónak.

II. Pesti forradalom:

  • Petőfi, Jókai, Vasvári Pál március 15-én reggel a Pilvax kávéházban tanácskoztak, ahol már jelentős tömeg gyűlt össze.
  • Onnan az Egyetemhez vonultak, ahol Petőfi 10 ezer ember előtt elszavalt a Nemzeti Dalt és felolvasta a 12 pontot! Innen mentek
  • a Landerer nyomdához, ahol kinyomtatták mindkét dokumentumot.
  • Következett a Nemzeti Múzeum (délután 3-kor) ahol nagygyűlést tartottak, majd a tömeg
  • a pesti városháza elé vonult, ahol Nyári Pál alispán és Klauzál Gábor képviselő átadták (petícióként) a 12 pontot! A városi tanács a forradalmárok mellé állt. Forradalmi Választmány alakult, benne 4 forradalmi ifjú (köztük Petőfi), 6 liberális nemes és 6 tanácsos.
  • A tömeg végül Budára vonult a várba, a Helytartótanácshoz, hogy kikövetelje Táncsics Mihály, jobbágy származású újságíró szabadon bocsátását. Ennek megtörténte után aznap este a forradalmi tömeg a Nemzeti Színházban gyűlt össze a Bánk Bán megtekintésére. Jókai pedig bejelentette a forradalom győzelmét.

III. Az első felelős magyar kormány: Március 16-án a király fogadta Kossuthékat, és átvette a reform javaslatokat. Este összeült az Államtanács és jóváhagyta a követeléseket, egyetlen kivétellel: nem járultak hozzá Batthyány miniszterelnöki kinevezéséhez. Ezt csak másnap István nádor tudta kiharcolni, amikor rávette erre unokatestvérét V. Ferdinándot. A magyar küldöttség március 17-én tért vissza Pozsonyba.

A Batthyány-kormány március 23-án alakult meg. Képviseltette benne magát minden irányzat, például helyet kaptak benne a centralisták Eötvös József révén, az újkonzervatívok Esterházy Pál miatt és persze a liberálisok Kossuth és Klauzál Gábor révén.(9 fő) A felsoroltak közül Batthyány, Kossuth és Széchenyi mellett még legalább 2 miniszter nevét kell megtanulni!!

  • Batthyány Lajos - miniszterelnök
  • Szemere Bertalan - belügyminiszter
  • Esterházy Pál - külügyminiszter (király személye körüli miniszter)
  • Klauzál Gábor - földművelésügyi miniszter
  • Kossuth Lajos - pénzügyminiszter
  • Mészáros Lázár - honvédelmi miniszter
  • Széchenyi István - közlekedési miniszter
  • Eötvös József - vallási és közoktatási miniszter
  • Deák Ferenc - igazságügyi miniszter

IV. Az áprilisi törvények: A magyar diéta március 18 után, alig 3 hét alatt hozott 31 törvényt azon szentesített reformfelirat alapján, melyet Kossuthék írattak alá a császárral. A törvényeket aztán április 11-én a király maga szentesítette Pozsonyban az országgyűlés előtt. A törvények révén Magyarország modern, haladó állam lett.

  • Magyarországot ezentúl saját kormány irányította, mely az országgyűlésnek felelt, nem a királynak
  • A jobbágyokat felszabadították, mégpedig állami kárpótlással és kötelezően. 600 ezer parasztcsalád (2 millió ember) lett telke tulajdonosává.
  • Bevezették a közteherviselést, a nemesek adózását
  • Az országgyűlés ezután népképviseleti lett. Vagyis választójogot kapott (bár vagyoni cenzussal) mindenki. Nemes és nemtelen egyaránt! A korábbi 1,6% helyett, már 8% szavazhatott.
  • Erdélyt visszakaptuk
  • Hazánk alkotmányos monarchia lett.
  • Megvalósult a sajtószabadság.
  • A pénzügyi, katonai és nemzetiségi kérdések  tisztázatlanok maradtak: nem volt önálló magyar pénzügy illetve hadsereg, és a nemzetiségeknek nam adtunk különleges jogokat!

V. Miért volt törvényes a forradalom? Mert a császár elfogadta az átalakulás javaslatait, aláírta azokat és szentesítette a reform-törvényeket is. Később, amikor Bécs úgy érezte úrrá lett az európai forradalmakon és elmúlt a közvetlen veszély, megszakította az együttműködést Kossuthékkal és elzárkózott a további reformkérdések megoldásától. A szabadságharc EZÉRT tört ki, alkotmányunk és törvényeink védelmében TÖRVÉNYESEN!

Felkészülés a szabadságharcra és a nemzetiségek

A végső szemben állás Béccsel: Amikor Kossuth és Deák az önálló magyar hadseregről és pénzügyminisztériumról próbált tárgyalni az Udvarral és nem álltak velük szóba, kiderült: Ausztria a magyar reformok visszavonására készül. Oka: látta már a császár, hogy az európai forradalmak sorra elbuktak, így tudta, hogy elbírnak a magyarokkal is.

  • Az osztrák hadsereg mozgósítását megkezdték, de időre volt szükségük. Így időnyerés céljából a nemzetiségeket uszították a magyarok ellen.
  • A szerbek Karlócán nagygyűlést tartva fegyvert ragadtak és 1848 júniusában megtámadták Péterváradot meg a déli magyar városokat.
  • A románok Balázsfai gyűlésükön döntöttek a magyarok megtámadásáról, Nemzeti Komitét alakítottak és 1848 októberébena  székelyekre támadtak.
  • Horvátország élére Josip Jelassicsot nevezte ki az udvar, aki 1848 szeptemberében Magyarország megtámadására készült

Kossuthék felkészülése a harcra:

A magyar diéta gyorsított eljárásban megkezdte a jobbágyfelszabadítást, nehogy az udvar saját parasztjainkat lázítsa ellenünk.

Népképviseleti választások után új diéta ült össze 1848 júliusában, melyen 10 honvédzászlóalj felállításáról döntöttek és Kossuth kérésére 200 ezer katona behívására. Emellett megszavaztak 42 millió hadihitelt is a háborúhoz.

Kossuth toborzóútra ment az Alföldre, hogy még több katonát gyűjtsön a kezdődő harcokhoz.

Az 1848/49-es szabadságharc első része

Hadiesemények 1848-ban

I. A hadiállapot beállása: Mikor az udvar 1848 augusztus 31-én visszavonta az önálló magyar had- és pénzügyminisztérium jogkörét, majd szeptember 25-én Lamberg Ferenc altábornagyot küldte Pestre, hogy a császár nevében átvegye a hatalmat az ország felett, hadiállapotba kerültünk Ausztriával. Kossuthék válaszul hatálytalanították Lamberg kinevezését, és a parasztságot harcra hívták. Viszonzásul eltörölték a parasztok szőlődézsmáját. Ezt követően október 2-án a Batthyány kormánytól a harcok idejére az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) kezébe került a végrehajtó hatalom. (Elnöke: Kossuth)

II. A pákozdi csata: A horvát sereg 1848 szeptember 11-én lépte át a határt és indult meg Pestre. Ám Pákozdnál és Ozoránál a magyarok kettős győzelmet arattak felettük. A pákozdi csatában szeptember 29-én Móga János magát Jellecsicsot verte meg, az ozorai csatában pedig Görgey Artúr és Perczel Mór a horvát segédhadak felet arattak diadalt.

III. A schwechati vereség: Jellacsics a veresége után Bécs felé menekült csapataival, ahol a 3. bécsi forradalom zajlott. Terv: bécsi forradalmárok és a magyar csapatok egyesítése volt. Móga János üldözte, de az osztrák határhoz érve vonakodott átlépni azt. Közben Windischgratz herceg le tudta verni a bécsi forradalmat, majd a magyarok ellen indult és Schwechatnál 1848október 30-án győzelmet aratott.

IV. Az osztrák támadás:

Ferenc József trónra lépése: A Habsburg család félreállította Ferdinándot és helyette 1848 december 2-án Ferenc József lett a császár.

A támadás irányai: Osztrákok főserege Windisgratz vezetésével a Duna mentén tört Pestre, a második erő északról Schlick tábornok vezetésével Kassa felé. Erdélyben Anton Puchner indult meg.

Pest eleste: A túlerőben lévő osztrákok visszaszorították Görgeyt, aki vitába keveredett Kossuthal. A vita lényege: Kossuth katonai kérdésekbe is beleszólt nem értve, hogy Görgey miért hátrál. Végül Kossuth Perczel Mórt utasította arra, hogy bármi áron állítsa meg Pest előtt az osztrákokat. Így következett a Móri csata (1848 december 30-án) melyet a magyarok elvesztettek, az osztrák sereg pedig elfoglalhatta Pestet. A diéta és az OHB Debrecenbe menekült és egy új haditerv született. A magyar vezetők közt volt egy békepárt, akik még ekkor is hittek az osztrákokkal való megegyezésben. Küldöttséget indítottak Windischgratzhez, Deák és Batthyány vezetésével, ám ez eredménytelenül végződött. Felső-tiszai csapatösszevonás elrendelése: minden magyar erőt a Felső-Tiszához rendeltek egy magyar ellentámadás előkészítéséhez.

A Felvidéki hadjárat: Görgey serege 1849 januárjában Vácon és a Felvidéken keresztül vonult a Hernád völgyéhez, Kassa alá. Ezzel lekötötte Windischgratz erőinek egy részét, melyek az üldözésébe kezdtek ahelyett, hogy Debrecent támadták volna (ahol a diéta volt). A felvidéki hadjárat fontos csatája volt a Branyiszkói csata (1849 február 5.) melynek hőse Guyon Richárd áttört a branyiszkói hágon és egyesülni tudott Kassán Klapka György csapataival.

A kápolnai vereség: A Felső-Tiszánál összevont sereg élére Kossuth Henrik Dembinszkyt nevezte ki, mert megingott bizalma Görgeyben. A bizalomvesztés oka: Görgei váci kiáltványa volt. Ezt Kossuth úgy értelmezte, hogy serege függetlenedni akar tőle. A Dembinszky vezette sereg azonban Kápolnánál vereséget szenvedett az osztrákoktól, 1849 február 27-én. Windischgatz teljes győzelmet jelentett az Udvarnak, ki Bécs kiadta az Olmützi alkotmányt, mely felszámolta a vármegyerendszert és egy 5 tartományú, központosított birodalmat hozott létre.

Tiszti-lázadás: A kápolnai csata után a tisztikar felmondta az engedelmességet Dembinszkynek és Kossuth a helyszínre sietve Görgeit sejtette a lázadás mögött. Szemere tisztázta a helyzetet így Kossuth újra Görgeit nevezte ki főparancsnoknak.

V. Erdélyi harcok: Erdélyben a magyarokkal szemben ellenséges románság a balázsfai gyűlés után (1848 május 15-17.) összefogott Anton Puchner tábornok osztrák csapataival és megtámadta az erdélyi magyar csapatokat. November közepén kezükre került Kolozsvár is. Félő lett, hogy Erdély megszerzése után kitörnek majd az Alföldre is, hátba támadva a magyarországi erőket. Ám a székelyek összefogtak, felkelést hirdettek és meggátolták ezt. A székelyeket leverték ugyan, de 1848 decemberében Jozef Bem került az erdélyi magyar csapatok élére, aki a csucsai szorosból ellentámadást indított. 1848 karácsonyára visszavette Kolozsvárt, majd 1849 február 9-én Piskinél is nagy győzelmet aratott, sőt 1849 március 11-re visszavette Szebent is. 1849 júniusára gyakorlatilag kiűzte a császáriakat Erdélyből.

A tavaszi hadjárat - az ország felszabadítása

I. A tavaszi hadjárat csatái: 1849 márciusában az egri haditanácson született meg a terv: nagyarányú ellentámadást indítanak a magyarok a Tiszától, és ennek során bekerítik Windischgatz erőit is. Az offenzíva 1849 április 2 és május 21 közt zajlott és sorozatos győzelmeket hozott. A hadjáratot Görgey vezette, de részt vett benne: Aulich Lajos, Damjanich János és Klapka György is. A magyar sereg Gödöllőnél, majd Komáromnál sem tudta bekeríteni az osztrákokat, ám a nagysallói diadal után (április 19.) lehetővé vált a bekerített Buda visszavétele.

 Az 1848/49-es szabadságharc második része

II. A függetlenség kimondása: A sorozatos győzelmek után Kossuth két dologtól kezdett tartani: egyrészt attól, hogy a képviselők egy része (békepárt) egyezkedni kezd Béccsel, és esetleg békét köt a háta mögött, másrészt attól, hogy a szabadságharc elszigetelődik és nem lesz ország mely támogatná a magyarok harcát. Mindkettő megoldást kínált a Habsburg-ház trónfosztásának és a függetlenségnek a kimondása. Erre 1849 április 14-én került sor a debreceni nagytemplomban. Itt született meg a magyar Függetlenségi nyilatkozat is, április 19-én!

Az új berendezkedés: Kossuthot kormányzóvá választották és új kormány alakult:

  • Szemere Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter
  • Görgey Artúr hadügyminiszter
  • Batthyány Kázmér külügyminiszter (távoli rokona Batthyány Lajosnak)
  • Duschek Ferenc pénzügyminiszter
  • Vukovics Sebő igazságügyminiszter
  • Horváth Mihály közoktatási miniszter
  • Csány László közlekedési miniszter

III. Buda felszabadítása: A függetlenség kimondása után Buda visszavétele sürgős lesz, hisz milyen független állam az, melynek fővárosa idegen kézen van. Ám a visszavétel elhúzódott, három hétig is eltartott és csak 1849 május 21-re sikerült!

A vereség

I. Ferenc József segítséget kér az oroszoktól:1849 májusára Ausztria vereséget szenvedett a magyar szabadságharctól, egyetlen esélye a győzelemre az lett, ha szövetségesétől, Oroszországtól kér segítséget! Így Ferenc József 1849 május 1-én a Szent Szövetségre (1815) és a Münchengratzi Szerződésre (1833) hivatkozva fegyveres segítséget kért I. Miklós cártól, aki május 9-én 200 ezres hadat indított a magyar szabadságharc leverésére!

II. Az orosz-osztrák támadás: 1849 június 15-én 200 ezer orosz és 66 ezer osztrák katona zúdult hazánkra, több irányból. Az oroszok főereje Ivan Paszkevics hercig vezetésével északról, a Kassa-Miskolc útvonalon közeledett, az osztrákok pedig Julius von Haynau táborszernagy vezetésével a Duna mentén törtek Pest felé. Erdélyben az orosz-osztrák seregeket Alexandr Lüders irányította a Tömösi szoroson át Brassó felé haladva. A magyarok egyetlen esélye az időhúzás volt, amíg valamelyik európai nagyhatalom be nem avatkozik. Ám ez sajnos nem történt meg.

III. Kísérletek a megbékélésre: A magyar vezetés 1849 nyarán megpróbált megegyezni a nemzetiségekkel, hogy legalább velük ne kelljen harcolnia.

1.) Először a szerbekkel tárgyaltak, de a szerbek nem elégedtek meg a nyelvhasználati jogokkal, területi autonómiát akartak. Így a tárgyalások velük nem vezettek eredményre.

2.) Másodszor a románokkal tárgyaltak a magyarok: előbb Ian Dragos tárgyalt Buteanuval, de közben Arudbányán kiújultak a román-magyar harcok és meghalt Dragos. Később Nicolae Balsescunak sikerült kiegyezni a magyarokkal július 14-én. Ennek figyelembe vételével született meg 1849 július 28-án (túl későn) a nemzetiségi határozat! Széleskörű nyelvhasználat, de hangsúlyozza: magyar az államnyelv és senki nem kaphat területi autonómiát!

IV. Viták a haditervről: Két haditerv született. Görgey haditerve Komárom térségében tervezte összevonni a magyar erőket. Ennek előnye, hogy a komáromi vár magyar kézen volt, és ha itt összpontosult volna a magyar seteg, akkor Ausztriát is fenyegetni tudtuk volna. Bécs közelsége miatt az osztrák seregek egy része Bécset kelle volna, hogy védje. Dembinszky haditerve a Szeged-Arad térségbe vonta volna össze a magyar erőket. Itt azonban a várak ellenséges kézen voltak, és Ausztriát sem tudtuk fenyegetni. Sajnos Kossuth Dembinszky tervét fpgadta el.

V. Az utolsó csaták és a világosi fegyverletétel:

A Dembinszky terv szerint a magyar csapatok két útvonalon haladtak a Szeged-Arad összevonási pontra:

Görgey 30 ezres serege a Felvidéken át az oroszok lekötésével, a Debrecen-Arad útvonalon haladt. (Tokajnál kelt át a Tiszán.)

A Dembinszky vezette főserege 55 ezeres fővel a Duna-Tisza közén keresztül vonult Szegedre (Buda alól).

Görgey Debrecennél ütközött meg a Paszkievics vezette oroszokkal, kisebb vereséget szenvedve, Dembinszky pedig Szeged alatt, Szőregnél veszített Haynautól (1849 augusztus 5.). A magyar fősereg a szőregi csata után Temesvárra vonult, ahol a főparancsnokságot Dembinszkytől Bem József vette át. Bem erdélyi csapatait néhány nappal korábban 1849 július 31-én a segesvári csatában verték szét (itt esett el Petőfi is), majd Nagycsűrnél (aug.6.)

Az utolsó nagy csata: A szabadságharc utolsó csatája Temesvárnál zajlott, ahol Haynau 1849 augusztus 9-én legyőzte a Bem vezette magyar főerőket. Mivel a főerők veszítettek, így a Görgey vezett másik magyar sereg, mely Aradnál állomásozott feladta  aharcot. Kossuth augusztus 11 -én lemondott, a hatalmat Görgeyre ruházta és elmenekült az országból. Görgey 1849 augusztus 13-án Világosnál az oroszok előtt tette le a fegyvert.

A szabadságharc vereségének legfőbb okai:

Az osztrák-orosz szövetség megléte, mely lehetővé tette azt, hogy Ferenc József segítséget kérjen az oroszoktól.

A magyar szabadságharcnak mindvégig ellenségei voltak a nemzetiségek.

A magyarok harca elszigetelt maradt, nem találtunk szövetségeseket!

VI. A Görgey kérdés: Az elmenekült Kossuth bejárta a világot és mindenhol Görgeyt tette felelőssé a szabadságharc leveréséért. Oka: könnyebb elfogadni, hogy elárultak, mint azt hogy megvertek bennünket.

D O L G O Z A T

Megtorlás és ellenállás

I. A magyarok megbüntetése: A Ferenc József által vezetett Osztrák Birodalom bosszúra szomjazott 1849 nyarán, amiért csak nagy nehezen és csak orosz segítséggel tudta leverni a magyar szabadságharcot! Az ifjú császár Julius Jacob von Haynau táborszernagyot bízta meg azzal, hogy példásan megbüntesse a magyarokat, nehogy újra kedvük támadjon fellázadni.

Aradi vértanúk: 1849 október 6-án Aradon 13 magyar honvédtábornokot végeztek ki: Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Sweidl József, Lázár Vilmos, Poltenberg Ernő, Aulich Lajos, Leiningen-Westerburg Károly, Láner György, Damjanich János, Knézics Károly, Török Ignác, Nagysándor József, Vécsey Károly.Ugyanazon a napon Budán pedig Batthyány Lajost is kivégezték.

Haynau rémuralma: Az osztrák tábornok 11 hónapon keresztül folytatott kivégzéseket, pereket, letartóztatásokat Magyarországon, egészen 1850 júliusáig. 150 embert végeztek ki összesen. Végül a császár menesztette Haynaut a nemzetközi figyelem miatt.

6.) Nemzetállamok és imperializmus kora 

I. A krími háború

V. A krími háború (1853-1856): Oroszország 1850-re szemet vetett a gyengülő Török Birodalom egyes területeire, így Moldovára, Havasalföldre, a tengerszorosokra és a Kaukázusra. Ezért I. Miklós cár (1825-1855) egy követeléssel fordult szultánhoz, Abdul Medzsidhez. Ebben arra hivatkozva, hogy a cár feladata a görög-keletiek védelme, protektori jogokat követelt ezen területek felett. Törökország elutasította ezt, így háború tört ki, melybe Anglia és Franciaország is beavatkozott a szultán oldalán.

A hadműveletek: A Krím félszigeten angol-franca erők szálltak partra és 4 éves harcban legyőzték az oroszokat, akik a Kaukázusban is vereséget szenvedtek. Közben meghalt a cár (tüdőgyulladásban) és fia II. Sándor (1855-1881) már békekötésre kényszerült.Az 1856-os párizsi béke értelmében az oroszoknak ki kellett vonulniuk Moldvából és Havasalföldről. A két fejedelemség autonómiét kapott (1859), majd létrejöhetett Románia belőlük (1862).

II. Nemzeti egységmozgalmak Itáliában és Németországban

Olaszország születése

I. Itália széttagoltsága: Itália az 1800-as évek közepén négy részre tagolódott:

észak-keleten egy jelentős Habsburg terület létezett (ide tartozott pl: Milánó, Velence)

észak-nyugaton egy erős és jelentős önálló állam volt: Szárd-Piemonti Királyság

délen a Nápolyi-Szicíliai Kettős-királyság élén Bourbonok álltak

középen a Pápai Állam feküdt

II. Az egységes Olaszországért harcolók: Két személynek volt köszönhető az egységes Olaszország megszületése, egyrészt Camillo Cavournak, a Szárd Királyság (Piemont) miniszterelnökének, másrészt Giusppe Garbibaldinak, aki ezer fős sereggel szállt partra Sziciliában és tört előre Nápolyig. 

III. A francia - piemonti - osztrák háború (1859): Cavour 1859-re megszerezte III. Napóleon támogatását, ugyanis Nizzát és Savoyát ígérte számára, ha támogatja országát egy Ausztria elleni háborúban. A szövetség létrejött és1859 tavaszán a franciák és piemontiak támadást indítottak az osztrákok ellen. Az első csata Magentánál, a második pedig Solferinonál zajlott és mindkettő francia győzelmet hozott. Ferenc József kénytelen volt békét kötni, és beletörődni Lombardia elvesztésébe. Franciaország pedig megkapta Nizzát és Savoyát.

IV. Itália egy kézbe kerülése: Garibaldi Sziciliából Dél-Itálián keresztül egészen Nápolyig tört előre vörösingeseivel, akikhez a helyi lakosság is csatlakozott. A francia helyőrségek kiszorultak és Nápolynál Garibaldi serege egyesült a piemontiakkal. Garibaldi ezt követően behódolt és Dél-Itália csatlakozott Piemonthoz.

V. Az egységes Itália megszületése: Itália nagy része 1860-ra elismerte királyának Viktor Emánuel piemnonti uralkodót, így 1861-ben létrejött az Olasz Királyság. Ám Róma és Velence ekkor még idegen kézen volt. Végül az 1866-os porosz-osztrák háború után Velence, majd az 1870-es porosz-francia háború után Róma is olasz kézre került.

VI. Magyar vonatkozások: Az 1859-es francia-osztrák háborúba a Torinóban élő Kossuth is bekapcsolódott, amikor Telekivel és Klapkával Nemzeti Igazgatóságot alakított. Ha a francia csapatok az osztrák határig jutottak volna (amire végül nem került sor) Kossuth felkelésre hívta volna a magyarokat. Végül ebből semmi nem lett, de a Genovában megalakuló Magyar Légió katonái Garibaldit segítették Dél-Itáliában.

A német egység létrejötte

I. A német gazdaság:

A Német Szövetség államai 1848 után sorra megszüntették a feudális kötöttségeket (jobbágyfelszabadítás)

Vasútépítések zajlottak, fellendült a bányászat és a vasipar

A három legjelentősebb ipari központ: Ruhr vidék, Szilézia, Berlin porosz területen voltak, így Poroszország fejlődött leginkább.

A német államok 1834-ben vámszövetséget alkottak, ez volt a Zollverein. Ausztria nélkül, Poroszország vezetésével.

II. A porosz - osztrák versengés: A német államokban két elképzelés terjedt el arról, hogy hogyan lehetne egységes német állam:

Kisnémet koncepció => A német államok egységes országot hoznak létre Ausztria nélkül Porosz vezetéssel

Nagynémet koncepció => A németek egységes országot teremtenek Ausztriával együtt, osztrák vezetéssel

A két elképzelés miatt Ausztria és Poroszország versengeni kezdtek egymással és közben Poroszország uralkodója I. Vilmos (1861-1888) miniszterelnöke pedig Ottó von Bismarck (1862-1890) lett.

Európa élenjárójává tették a porosz ipart (Siemens gyár és Krupp művek)

Megerősítették a hadsereget => hadkötelezettség (3 év szolgálat) + modernizáció (hátultöltős puskák)

Jó kapcsolatokat építettek ki 3 nagyhatalommal: Angliát meggyőzték arról, hogy támogassa őket, mert csak egy erős Poroszország ellensúlyozhatja az oroszokat; Oroszországot barátjukká tették azzal, hogy támogatták a lengyel felkelés leverését; Olaszországot pedig szövetségesükké tették Ausztria ellen. Két ellenfelük maradt: Franciaország és Ausztria.

III. A porosz - osztrák háború (1866): A háború Poroszország és Ausztria közt nem várt módon gyors porosz győzelmet hozott! A Königgratzi csatában (1866 július 3.) az osztrákok megalázó vereséget szenvedtek. Bismarck mégsem kötött velük szigorú békét, mert már előre arra gondolt, hogy a franciák elleni háborúban jó lenne, ha Ausztria semleges maradna. A porosz - osztrák háborút lezáró Prágai béke Velencét vette el Ausztriától és létrehozta az Észak-Német Szövetséget.

IV. A porosz - francia háború: Ausztria legyőzése után egyetlen komoly riválisa maradt a poroszoknak, mégpedig Franciaország, mely mindig is ellenezte a német egységet. A háborút Bismarck provokálta ki, így a franciák támadást indítottak. Ekkor azonban Helmut Moltke porosz tábornok győzelmeket aratott Patrice MacMahon felett. A döntő csata Sedannál zajlott 1870 szeptember 1-én. A poroszok bekerítették és legyőzték a franciákat. A porosz sereg bevonult Párizsba.

A versaillesi palotában német császárrá kiáltották ki a porosz uralkodót, I. Vilmost 1871 január 18-án.

Létrejött a Német Császárság, mely megkapta a vesztes Franciaországtól Elzász-Lotaringiát is.

Bordeaux -ban (Bordó városában) a franciák trónfosztottá nyilvánították III. Napóleont (aki Angliába menekült) és Franciaországot köztársasággá nyilvánították. Első köztársasági elnök Adolphe Thiers aláírta a békekötést a németekkel.

V. A párizsi kommün: Párizsban 1871 márciusában forradalom tört ki és a kispolgárság illetve a munkások kommünt hoztak létre. Az üzemeket állami kézbe próbálták venni. A kommün leverése 2 hónappal később történt meg: a németek által szabadon bocsátott francia katonák segítségével.

III. Polgárháború az USA -ban (1861-1865)

 

Polgárháború: Az Egyesült Államok iparosodott északi államai és a déli rabszolgatartó államok közt zajló 4 éves hárborút, mely 1861 és 1865 közt dúlt, amerikai polgárháborúnak nevezzük!

I. Az USA kialakulása és terjeszkedése:

Az USA független államként 1783-ban jött létre, miután a függetlenségi háborúban (1775-1783) legyőzték az angolokat. Az USA saját fővárost (Washington) és saját alkotmányt hozott létre (1787). 

Később, 1783 és 1849 közt az USA az Atlanti óceántól egészen a Csendes óceánig terjeszkedett és sorra alakultak ki államai.

Az 1800 -as években gyors fejlődés zajlott: vasútépítések, iparvárosok jelentek meg a keleti parton! Az USA fejlett országgá változott, ám közben északi és déli államai közt ellentétek alakultak ki.

II. Észak és Dél különbségei:

III. Ellentétek kialakulása: Három területen alakult ki viszály észak és dél között: 

Az északi államok szabályzott vámpolitikát akartak bevezetni, mely korlátozta volna a külföld és Amerika közti kereskedelmet és pártolta volna, hogy észak és dél egymással üzleteljen. Ellenben a déliek szabad kereskedelmet akartak, mert továbbra is fő partnerükkel, Angliával akartak üzletelni (gyapotkereskedelem).

Második vita: rabszolgaság kérdése. Az északi államokban élők ellenezték a rabszolgaság intézményét, annak dacára, hogy az 1800-as években az amerikaiak jelentős harcokban pusztították az indián törzseket. A legutolsó nagy indián vezető Geronimo volt, aki az 1870-es években vívott háborút az apacsok élén az amerikaiakkal. (1886-ban fogták el.)

Harmadik vita: új államok kérdése. Az újonnan kialakuló államok milyen berendezkedést kövessenek? Erre megoldást kínált a Missouri Kompromisszum (1820). Lényege: a 36. fok 30 perc szélességi körtől északra tiltották, ettől délre engedélyezték a rabszolgaságot + az unióba azonos számban vettek fel rabszolgatartó és szabad államokat.

Az abolicionista mozgalom:

FOLYTATÁS

süti beállítások módosítása