Menü (11-es tananyag)
A parasztság helyzete: Az 1830 –as kolera-járvány miatt kirobbanó parasztfelkelés rávilágított. arra, hogy a reformokat követelő nemeseknek hatékonyabban kell fellépniük a jobbágyfelszabadításért.
(A kolera Oroszországon és Lengyelországon keresztül érkezett Észak-Magyarországra. Mintegy negyedmillió magyar halt meg, és parasztfelkelés kezdődött. A lázadás oka: a kutakat a nemesi vármegye utasítására fertőtlenítették, amire a parasztok azt hitték, hogy a nemesek meg akarják mérgezni őket. A felkelést leverték.)
A reform országgyűlések: A reformkor 18 éve alatt, 1830 és 1848 közt 4 reformdiéta zajlott:
Ezek közül az első három nem hozott áttörő eredményeket a reformkövetelések terén, mert az udvarhoz hű konzervatív követek folyamatosan leszavazták a reformjavaslatokat.
Kossuth Lajos felbukkanása:
Kossuth Észak-magyarországi köznemesi család sarjaként, 1823-ban, 21 évesen lett jogász. A Zemplén megyei (sátoraljaújhelyi) megyeházán kezdett dolgozni. A koleralázadás során ős csillapította le a zempléni parasztokat.
Az első reformországgyűlésen (1832/36) már jelen volt, mégpedig felsőházi tagok követeként (szavazati és felszólalási jog nélkül). Megbízói kérésére Országgyűlési Tudósításokat írt, melyet százak olvastak, és a diéta vitáit mutatta be. Tájékoztatta az embereket például arról, hogy a diétán nagy vita zajlott az önkéntes örökváltságról, melyet végül csak a következő, 1839/40-es országgyűlés fogadott el. (A gazdag-parasztok és városok megválthatták magukat.)
Az ellenzék vezérei ekkoriban: Kölcsey Ferenc (Himnusz: 1823) és Wesselényi Miklós voltak.
Amikor az 1832/36-os diéta véget ért Kossuth a megyegyűlésekről tudósított. Ezek voltak a Törvényhatósági Tudósítások.
III. Az Udvar támadása: Az Udvar 1835-re megelégelte Kossuth, Kölcsey és Wesselényi szerintük lázadó ténykedését és támadásba lendült:
A megyékben sorra lefizették a bocskoros nemeseket, hogy azok ne támogassák a reform gondolatokat.
Kölcsey 1835-ben képviselői megbízása lemondásárra kényszerült, mert megyéjében (Szatmár) a bocskoros nemesek konzervatív követutasítást szavaztak meg, mely ellentmondott reformer elveivel.
Letartóztatták Wesselényit majd Kossuthot (1835-1837). Három évet kapnak, Kossuth le is üli, Wesselényi viszont felmentést kap súlyos szembetegsége miatt.
IV. Az ellenzék átmeneti győzelme:
Mialatt Kossuthék börtönben voltak, összeült a második reform-országgyűlés 1839/40-ben. Az ellenzék vezére Deák Ferenc lett (Zala megyei jogász és birtokos), aki a képviselők élére állva addig nem szavaztatta meg a királynak az újoncokat, amíg az meg nem ígérte: szabadon engedi Kossuthot (és a politikai foglyokat). A király meghátrált, Kossuth 1840 júniusában szabadulhatott. (Szabadulása után nevezte Széchenyit a "legnagyobb magyarnak".)
A király elfogadta az önkéntes örökváltságot, ami azonban csak a parasztok 1% -án segített, a szabad gyáralapítási törvényt és a zsidók egyenjogúságát.
Kossuthnak megengedte Metternich kancellár, hogy a Pesti Hírlap főszerkesztője és újságírója legyen. Úgy vélte: így jobban ellenőrizheti, mintha Kossuth titokban írna. Amellett titokban megegyezett Kossuth főnökével, Landerer Lajos kiadóval, hogy azonnal kirúgja Kossuthot, ha túl veszélyessé válik. A Pesti Hírlap révén Kossuth országosan híres lett, 3 éven át írta cikkeit (1841-1844). Ismertette az országgal a reform gondolatokat, főleg a kötelező örökváltság és közteherviselés fontosságát. Végül Metternich megelégelte és kirúgatta. De addigra a legnépszerűbb ellenzéki politikus lett (3 évvel később, 1847-re belőle is képviselő válhatott) Miután Kossuthot eltávolították a Pesti Hírlaptól, az Iparegyesület Hetilapjában kezdett írni.
Január 4. => 57. óra Népek tavasza (59-68.szabadságharc)
I. Régi és új nemzetfelfogás: Hagyományos, régi nemzetfelfogás: magyar nemzet = magyar nemesség. Új, liberális nemzetfelfogás: magyar nemzet = nyelvi - etnikai - történelmi közösség
II. A magyar nyelv ügye: Az ellenzéki nemesség Magyarország hivatalos nyelvévé a magyar szerették volna tenni a latin helyett. II. József nyelvrenedelet idején a nyelvkérdés a Habsburgokkal való szembenállás egyik szimbóluma lett. A reformkor harmadik reform-diétán, 1844-ben sikerült elérni, hogy a hivatalos nyelv a magyar legyen
III. A nemzetiségek problémája:
A reformkorra a Magyar Királyság lakosságának fele nem magyar ajkú volt, hanem pl.: román, szerb, horvátok, szlovák,
Kossuthék terve: ha reformjaik megvalósulnak (pl. jobbágyfelszabadítás, közteherviselés) akkor a nemzetiségek örömmel lesznek majd tagjai a "magyar politikai nemzetnek" és nem fognak küzdeni saját nemzetiségi elkülönülésükért.
A nemzetiségek Kossuthékkal szemben önálló nyelvük, vallásuk, kultúrájuk és teljes elkülönülésük végrehajtását követelték.
A bécsi udvar kihasználta a nemzetiségek és Kossuth ellentétét és a nemzetiségeket a magyarok ellen uszította.
IV. A magyarosítás: Az oktatás és államigazgatás területein mindenhol a magyart írták elő kötelezően, még a nemzetiségi területeken is. A nemzetiségek ellenálltak. Asszimiláció: amikor a nemzetiségek kisebb része elfogadta a magyarosítást és beolvadt.
V. A nemzetiségi mozgalmak: A nemzetiségek a reformkorban (1830-1848) kezdték el komolyabban kutatni saját múltjukat és gondozni nyelvüket. Különböző pártokat, mozgalmakat egyesületeket hoztak létre annak érdekében, hogy a magyarokkal szemben érvényesítsék érdekeiket. Mozgalmaik élén többnyire egyházi értelmiségiek (egyházi vezetőik) álltak. A magyar reformnemesség és a nemzetiségek közt az 1840-es években már komoly ellentétek feszültek.
I. A hatalom második támadása magyar reformerek ellen: A bécsi Udvar 1845 -ben újra támadásba lendült. (Az első támadásuk Kossuthék letartóztatásakor volt, 1837-ben.) A második támadás során új alkancellárt neveztek ki Magyarország élére, mégpedig gr. Apponyi Györgyöt, Erdélyben pedig: Jósika Samut. Feladatuk lett a reformerek visszaszorítása. Közben bevezették az adminisztrátori rendszert is, vagyis a megyékbe hivatalnokokat küldtek, akik megvesztegetésekkel befolyásolták a közgyűléseket konzervatív irányba.
II. A galíciai felkelés és a jobbágykérdés: A Habsburg Birodalom egyik közeli tartományában, Galíciában a helyi nemesség lázadását (1846-ban) úgy verte le az udvar, hogy saját parasztjaikat fordította uraik ellen. Az eset felhívta Kossuthék figyelmét arra, hogy javítani kell a magyar jobbágyság helyzetén, különben itt is hasonló helyzet alakulhat ki. Kossuth megírta a "Teendők legfőbbikét". A reform nemesség számára fő cél lett a jobbágyfelszabadítás vagy úrbéri örökváltság.
III. Az ellenzék megszerveződése: 1846 és 1847 közt megszerveződött az egymással szemben álló két tábor. Előbb 1846-ban létrejött a Konzervatív Párt Dessewffy Emil és Somssich Pál vezetésével, majd létrejött az Ellenzéki Kör (1847-ben)! Az ellenzék (liberális reformerek) kiadták az Ellenzéki Nyilatkozatot. Alkotók: Kossuth, Deák, Eötvös József, Szemere Bertalan. Ebben leírták céljaikat. Közben létrejött a radikálisok szervezete is, akik főként pesti értemiségiek voltak (művészek, tanárok, diákok), pl.: Petőfi, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Irányi Dániel. A pesti Pilvax kávéházban tartották üléseiket, ahol forradalmat terveztek és nemzeti függetlenséget.
IV. Az utolsó rendi országgyűlés: 1847- novemberében ültt össze az országgyűlés. Kossuth és Széchenyi is követ lett, mindketten az alsóházban. A diéta fele udvar-hű volt (konzervatív) fele Kossuthékat követte. A gyűlés egészen a párizsi forradalom híréig kevés eredményt hozott de megfogalmazta a reformkor 8 legfőbb követelését:
Közteherviselés bevezetése, a jobbágyfelszabadítás, az önálló, magyar országgyűlésnek felelős nemzeti kormány megteremtése, az Erdéllyel való unió, a királyi városok egyenlő szavazati joga, a sajtószabadság, és a feudális kötöttségek – mint az ősiség, a 9-ed, 10-ed és robot – végleges eltörlése.
A márciusi forradalom (1848)
I. Az utolsó reform-országgyűlés Pozsonyban:
1.) Az első nagy eredmény: Az országgyűlés 1847 november és 1848 március 1 közt nem ért el semmilyen komoly eredményt. A diéta konzervatív része mindig leszavazta Kossuthék reformjavaslatait. Ám 1848 március 1-én fordulat történt: megérkezett Pozsonyba a hír, miszerint Párizsban forradalom tört ki. (A forradalom február 24-én kezdődött) A hír hallatán a konzervatívok beadták derekukat: március 3-án elfogadták Kossuth feliratát. Ebben szerepelt a reformkor 7 fő követelése közül három:
2.) A felsőház ellenállása is megtörik: Az alsóház után azonban a felsőház ellenállt és csak az időt húzta. Nem hagyta jóvá a javaslatokat. Közben Kossuthot felkereste Pozsonyban a pesti Ellenzéki Kör nevében Irányi Dániel, akivel egyezség született: 12 pontba foglalva petíciót készítenek, mely tartalmazza majd a reformjavaslatokat. Így 1848 március 11-én megszületett a 12 pont. Készítője Irinyi József. A 12 pontból 5 tartalmazta a reformkor főbb követeléseit: sajtószabadság, felelős minisztérium, úrbéri örökváltság, közteherviselés, unió Erdéllyel. A többi hét pont a radikális pesti forradalmi ifjak követeléseiről szólt: évenkénti diéta, törvény előtti egyenlőség, nemzeti őrsereg felállítása, esküdtszékek felállítása, nemzeti bank létrehozása, katonaság átalakítása, a politikai foglyok szabadon bocsátása.
Végül március 14-én a felsőház is meghátrált és elfogadta a javaslatokat, amikor Bécsben is forradalom tört ki. Másnap, március 15-én 72 fős magyar küldöttség indult hajón Bécsbe, hogy a királlyal is szentesítsék a javaslatokat. A hajón kibővítették követeléseiket azzal, hogy a király haladéktalanul nevezze ki Batthyány Lajost miniszterelnöknek, és a magyar reformokat támogató István nádort ( a király unokatestvérét) helytartónak.
II. Pesti forradalom:
III. Az első felelős magyar kormány: Március 16-án a király fogadta Kossuthékat, és átvette a reform javaslatokat. Este összeült az Államtanács és jóváhagyta a követeléseket, egyetlen kivétellel: nem járultak hozzá Batthyány miniszterelnöki kinevezéséhez. Ezt csak másnap István nádor tudta kiharcolni, amikor rávette erre unokatestvérét V. Ferdinándot. A magyar küldöttség március 17-én tért vissza Pozsonyba.
A Batthyány-kormány március 23-án alakult meg. Képviseltette benne magát minden irányzat, például helyet kaptak benne a centralisták Eötvös József révén, az újkonzervatívok Esterházy Pál miatt és persze a liberálisok Kossuth és Klauzál Gábor révén.(9 fő) A felsoroltak közül Batthyány, Kossuth és Széchenyi mellett még legalább 2 miniszter nevét kell megtanulni!!
IV. Az áprilisi törvények: A magyar diéta március 18 után, alig 3 hét alatt hozott 31 törvényt azon szentesített reformfelirat alapján, melyet Kossuthék írattak alá a császárral. A törvényeket aztán április 11-én a király maga szentesítette Pozsonyban az országgyűlés előtt. A törvények révén Magyarország modern, haladó állam lett.
V. Miért volt törvényes a forradalom? Mert a császár elfogadta az átalakulás javaslatait, aláírta azokat és szentesítette a reform-törvényeket is. Később, amikor Bécs úgy érezte úrrá lett az európai forradalmakon és elmúlt a közvetlen veszély, megszakította az együttműködést Kossuthékkal és elzárkózott a további reformkérdések megoldásától. A szabadságharc EZÉRT tört ki, alkotmányunk és törvényeink védelmében TÖRVÉNYESEN!
A végső szemben állás Béccsel: Amikor Kossuth és Deák az önálló magyar hadseregről és pénzügyminisztériumról próbált tárgyalni az Udvarral és nem álltak velük szóba, kiderült: Ausztria a magyar reformok visszavonására készül. Oka: látta már a császár, hogy az európai forradalmak sorra elbuktak, így tudta, hogy elbírnak a magyarokkal is.
Kossuthék felkészülése a harcra:
A magyar diéta gyorsított eljárásban megkezdte a jobbágyfelszabadítást, nehogy az udvar saját parasztjainkat lázítsa ellenünk.
Népképviseleti választások után új diéta ült össze 1848 júliusában, melyen 10 honvédzászlóalj felállításáról döntöttek és Kossuth kérésére 200 ezer katona behívására. Emellett megszavaztak 42 millió hadihitelt is a háborúhoz.
Kossuth toborzóútra ment az Alföldre, hogy még több katonát gyűjtsön a kezdődő harcokhoz.
Hadiesemények 1848-ban
I. A hadiállapot beállása: Mikor az udvar 1848 augusztus 31-én visszavonta az önálló magyar had- és pénzügyminisztérium jogkörét, majd szeptember 25-én Lamberg Ferenc altábornagyot küldte Pestre, hogy a császár nevében átvegye a hatalmat az ország felett, hadiállapotba kerültünk Ausztriával. Kossuthék válaszul hatálytalanították Lamberg kinevezését, és a parasztságot harcra hívták. Viszonzásul eltörölték a parasztok szőlődézsmáját. Ezt követően október 2-án a Batthyány kormánytól a harcok idejére az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) kezébe került a végrehajtó hatalom. (Elnöke: Kossuth)
II. A pákozdi csata: A horvát sereg 1848 szeptember 11-én lépte át a határt és indult meg Pestre. Ám Pákozdnál és Ozoránál a magyarok kettős győzelmet arattak felettük. A pákozdi csatában szeptember 29-én Móga János magát Jellecsicsot verte meg, az ozorai csatában pedig Görgey Artúr és Perczel Mór a horvát segédhadak felet arattak diadalt.
III. A schwechati vereség: Jellacsics a veresége után Bécs felé menekült csapataival, ahol a 3. bécsi forradalom zajlott. Terv: bécsi forradalmárok és a magyar csapatok egyesítése volt. Móga János üldözte, de az osztrák határhoz érve vonakodott átlépni azt. Közben Windischgratz herceg le tudta verni a bécsi forradalmat, majd a magyarok ellen indult és Schwechatnál 1848október 30-án győzelmet aratott.
IV. Az osztrák támadás:
Ferenc József trónra lépése: A Habsburg család félreállította Ferdinándot és helyette 1848 december 2-án Ferenc József lett a császár.
A támadás irányai: Osztrákok főserege Windisgratz vezetésével a Duna mentén tört Pestre, a második erő északról Schlick tábornok vezetésével Kassa felé. Erdélyben Anton Puchner indult meg.
Pest eleste: A túlerőben lévő osztrákok visszaszorították Görgeyt, aki vitába keveredett Kossuthal. A vita lényege: Kossuth katonai kérdésekbe is beleszólt nem értve, hogy Görgey miért hátrál. Végül Kossuth Perczel Mórt utasította arra, hogy bármi áron állítsa meg Pest előtt az osztrákokat. Így következett a Móri csata (1848 december 30-án) melyet a magyarok elvesztettek, az osztrák sereg pedig elfoglalhatta Pestet. A diéta és az OHB Debrecenbe menekült és egy új haditerv született. A magyar vezetők közt volt egy békepárt, akik még ekkor is hittek az osztrákokkal való megegyezésben. Küldöttséget indítottak Windischgratzhez, Deák és Batthyány vezetésével, ám ez eredménytelenül végződött. Felső-tiszai csapatösszevonás elrendelése: minden magyar erőt a Felső-Tiszához rendeltek egy magyar ellentámadás előkészítéséhez.
A Felvidéki hadjárat: Görgey serege 1849 januárjában Vácon és a Felvidéken keresztül vonult a Hernád völgyéhez, Kassa alá. Ezzel lekötötte Windischgratz erőinek egy részét, melyek az üldözésébe kezdtek ahelyett, hogy Debrecent támadták volna (ahol a diéta volt). A felvidéki hadjárat fontos csatája volt a Branyiszkói csata (1849 február 5.) melynek hőse Guyon Richárd áttört a branyiszkói hágon és egyesülni tudott Kassán Klapka György csapataival.
A kápolnai vereség: A Felső-Tiszánál összevont sereg élére Kossuth Henrik Dembinszkyt nevezte ki, mert megingott bizalma Görgeyben. A bizalomvesztés oka: Görgei váci kiáltványa volt. Ezt Kossuth úgy értelmezte, hogy serege függetlenedni akar tőle. A Dembinszky vezette sereg azonban Kápolnánál vereséget szenvedett az osztrákoktól, 1849 február 27-én. Windischgatz teljes győzelmet jelentett az Udvarnak, ki Bécs kiadta az Olmützi alkotmányt, mely felszámolta a vármegyerendszert és egy 5 tartományú, központosított birodalmat hozott létre.
Tiszti-lázadás: A kápolnai csata után a tisztikar felmondta az engedelmességet Dembinszkynek és Kossuth a helyszínre sietve Görgeit sejtette a lázadás mögött. Szemere tisztázta a helyzetet így Kossuth újra Görgeit nevezte ki főparancsnoknak.
V. Erdélyi harcok: Erdélyben a magyarokkal szemben ellenséges románság a balázsfai gyűlés után (1848 május 15-17.) összefogott Anton Puchner tábornok osztrák csapataival és megtámadta az erdélyi magyar csapatokat. November közepén kezükre került Kolozsvár is. Félő lett, hogy Erdély megszerzése után kitörnek majd az Alföldre is, hátba támadva a magyarországi erőket. Ám a székelyek összefogtak, felkelést hirdettek és meggátolták ezt. A székelyeket leverték ugyan, de 1848 decemberében Jozef Bem került az erdélyi magyar csapatok élére, aki a csucsai szorosból ellentámadást indított. 1848 karácsonyára visszavette Kolozsvárt, majd 1849 február 9-én Piskinél is nagy győzelmet aratott, sőt 1849 március 11-re visszavette Szebent is. 1849 júniusára gyakorlatilag kiűzte a császáriakat Erdélyből.
I. A tavaszi hadjárat csatái: 1849 márciusában az egri haditanácson született meg a terv: nagyarányú ellentámadást indítanak a magyarok a Tiszától, és ennek során bekerítik Windischgatz erőit is. Az offenzíva 1849 április 2 és május 21 közt zajlott és sorozatos győzelmeket hozott. A hadjáratot Görgey vezette, de részt vett benne: Aulich Lajos, Damjanich János és Klapka György is. A magyar sereg Gödöllőnél, majd Komáromnál sem tudta bekeríteni az osztrákokat, ám a nagysallói diadal után (április 19.) lehetővé vált a bekerített Buda visszavétele.
II. A függetlenség kimondása: A sorozatos győzelmek után Kossuth két dologtól kezdett tartani: egyrészt attól, hogy a képviselők egy része (békepárt) egyezkedni kezd Béccsel, és esetleg békét köt a háta mögött, másrészt attól, hogy a szabadságharc elszigetelődik és nem lesz ország mely támogatná a magyarok harcát. Mindkettő megoldást kínált a Habsburg-ház trónfosztásának és a függetlenségnek a kimondása. Erre 1849 április 14-én került sor a debreceni nagytemplomban. Itt született meg a magyar Függetlenségi nyilatkozat is, április 19-én!
Az új berendezkedés: Kossuthot kormányzóvá választották és új kormány alakult:
III. Buda felszabadítása: A függetlenség kimondása után Buda visszavétele sürgős lesz, hisz milyen független állam az, melynek fővárosa idegen kézen van. Ám a visszavétel elhúzódott, három hétig is eltartott és csak 1849 május 21-re sikerült!
I. Ferenc József segítséget kér az oroszoktól:1849 májusára Ausztria vereséget szenvedett a magyar szabadságharctól, egyetlen esélye a győzelemre az lett, ha szövetségesétől, Oroszországtól kér segítséget! Így Ferenc József 1849 május 1-én a Szent Szövetségre (1815) és a Münchengratzi Szerződésre (1833) hivatkozva fegyveres segítséget kért I. Miklós cártól, aki május 9-én 200 ezres hadat indított a magyar szabadságharc leverésére!
II. Az orosz-osztrák támadás: 1849 június 15-én 200 ezer orosz és 66 ezer osztrák katona zúdult hazánkra, több irányból. Az oroszok főereje Ivan Paszkevics hercig vezetésével északról, a Kassa-Miskolc útvonalon közeledett, az osztrákok pedig Julius von Haynau táborszernagy vezetésével a Duna mentén törtek Pest felé. Erdélyben az orosz-osztrák seregeket Alexandr Lüders irányította a Tömösi szoroson át Brassó felé haladva. A magyarok egyetlen esélye az időhúzás volt, amíg valamelyik európai nagyhatalom be nem avatkozik. Ám ez sajnos nem történt meg.
III. Kísérletek a megbékélésre: A magyar vezetés 1849 nyarán megpróbált megegyezni a nemzetiségekkel, hogy legalább velük ne kelljen harcolnia.
1.) Először a szerbekkel tárgyaltak, de a szerbek nem elégedtek meg a nyelvhasználati jogokkal, területi autonómiát akartak. Így a tárgyalások velük nem vezettek eredményre.
2.) Másodszor a románokkal tárgyaltak a magyarok: előbb Ian Dragos tárgyalt Buteanuval, de közben Arudbányán kiújultak a román-magyar harcok és meghalt Dragos. Később Nicolae Balsescunak sikerült kiegyezni a magyarokkal július 14-én. Ennek figyelembe vételével született meg 1849 július 28-án (túl későn) a nemzetiségi határozat! Széleskörű nyelvhasználat, de hangsúlyozza: magyar az államnyelv és senki nem kaphat területi autonómiát!
IV. Viták a haditervről: Két haditerv született. Görgey haditerve Komárom térségében tervezte összevonni a magyar erőket. Ennek előnye, hogy a komáromi vár magyar kézen volt, és ha itt összpontosult volna a magyar seteg, akkor Ausztriát is fenyegetni tudtuk volna. Bécs közelsége miatt az osztrák seregek egy része Bécset kelle volna, hogy védje. Dembinszky haditerve a Szeged-Arad térségbe vonta volna össze a magyar erőket. Itt azonban a várak ellenséges kézen voltak, és Ausztriát sem tudtuk fenyegetni. Sajnos Kossuth Dembinszky tervét fpgadta el.
A Dembinszky terv szerint a magyar csapatok két útvonalon haladtak a Szeged-Arad összevonási pontra:
Görgey 30 ezres serege a Felvidéken át az oroszok lekötésével, a Debrecen-Arad útvonalon haladt. (Tokajnál kelt át a Tiszán.)
A Dembinszky vezette főserege 55 ezeres fővel a Duna-Tisza közén keresztül vonult Szegedre (Buda alól).
Görgey Debrecennél ütközött meg a Paszkievics vezette oroszokkal, kisebb vereséget szenvedve, Dembinszky pedig Szeged alatt, Szőregnél veszített Haynautól (1849 augusztus 5.). A magyar fősereg a szőregi csata után Temesvárra vonult, ahol a főparancsnokságot Dembinszkytől Bem József vette át. Bem erdélyi csapatait néhány nappal korábban 1849 július 31-én a segesvári csatában verték szét (itt esett el Petőfi is), majd Nagycsűrnél (aug.6.)
Az utolsó nagy csata: A szabadságharc utolsó csatája Temesvárnál zajlott, ahol Haynau 1849 augusztus 9-én legyőzte a Bem vezette magyar főerőket. Mivel a főerők veszítettek, így a Görgey vezett másik magyar sereg, mely Aradnál állomásozott feladta aharcot. Kossuth augusztus 11 -én lemondott, a hatalmat Görgeyre ruházta és elmenekült az országból. Görgey 1849 augusztus 13-án Világosnál az oroszok előtt tette le a fegyvert.
A szabadságharc vereségének legfőbb okai:
Az osztrák-orosz szövetség megléte, mely lehetővé tette azt, hogy Ferenc József segítséget kérjen az oroszoktól.
A magyar szabadságharcnak mindvégig ellenségei voltak a nemzetiségek.
A magyarok harca elszigetelt maradt, nem találtunk szövetségeseket!
VI. A Görgey kérdés: Az elmenekült Kossuth bejárta a világot és mindenhol Görgeyt tette felelőssé a szabadságharc leveréséért. Oka: könnyebb elfogadni, hogy elárultak, mint azt hogy megvertek bennünket.
D O L G O Z A T
I. A magyarok megbüntetése: A Ferenc József által vezetett Osztrák Birodalom bosszúra szomjazott 1849 nyarán, amiért csak nagy nehezen és csak orosz segítséggel tudta leverni a magyar szabadságharcot! Az ifjú császár Julius Jacob von Haynau táborszernagyot bízta meg azzal, hogy példásan megbüntesse a magyarokat, nehogy újra kedvük támadjon fellázadni.
Aradi vértanúk: 1849 október 6-án Aradon 13 magyar honvédtábornokot végeztek ki: Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Sweidl József, Lázár Vilmos, Poltenberg Ernő, Aulich Lajos, Leiningen-Westerburg Károly, Láner György, Damjanich János, Knézics Károly, Török Ignác, Nagysándor József, Vécsey Károly.Ugyanazon a napon Budán pedig Batthyány Lajost is kivégezték.
Haynau rémuralma: Az osztrák tábornok 11 hónapon keresztül folytatott kivégzéseket, pereket, letartóztatásokat Magyarországon, egészen 1850 júliusáig. 150 embert végeztek ki összesen. Végül a császár menesztette Haynaut a nemzetközi figyelem miatt.
I. A krími háború
V. A krími háború (1853-1856): Oroszország 1850-re szemet vetett a gyengülő Török Birodalom egyes területeire, így Moldovára, Havasalföldre, a tengerszorosokra és a Kaukázusra. Ezért I. Miklós cár (1825-1855) egy követeléssel fordult szultánhoz, Abdul Medzsidhez. Ebben arra hivatkozva, hogy a cár feladata a görög-keletiek védelme, protektori jogokat követelt ezen területek felett. Törökország elutasította ezt, így háború tört ki, melybe Anglia és Franciaország is beavatkozott a szultán oldalán.
A hadműveletek: A Krím félszigeten angol-franca erők szálltak partra és 4 éves harcban legyőzték az oroszokat, akik a Kaukázusban is vereséget szenvedtek. Közben meghalt a cár (tüdőgyulladásban) és fia II. Sándor (1855-1881) már békekötésre kényszerült.Az 1856-os párizsi béke értelmében az oroszoknak ki kellett vonulniuk Moldvából és Havasalföldről. A két fejedelemség autonómiét kapott (1859), majd létrejöhetett Románia belőlük (1862).
Olaszország születése
I. Itália széttagoltsága: Itália az 1800-as évek közepén négy részre tagolódott:
észak-keleten egy jelentős Habsburg terület létezett (ide tartozott pl: Milánó, Velence)
észak-nyugaton egy erős és jelentős önálló állam volt: Szárd-Piemonti Királyság
délen a Nápolyi-Szicíliai Kettős-királyság élén Bourbonok álltak
középen a Pápai Állam feküdt
II. Az egységes Olaszországért harcolók: Két személynek volt köszönhető az egységes Olaszország megszületése, egyrészt Camillo Cavournak, a Szárd Királyság (Piemont) miniszterelnökének, másrészt Giusppe Garbibaldinak, aki ezer fős sereggel szállt partra Sziciliában és tört előre Nápolyig.
III. A francia - piemonti - osztrák háború (1859): Cavour 1859-re megszerezte III. Napóleon támogatását, ugyanis Nizzát és Savoyát ígérte számára, ha támogatja országát egy Ausztria elleni háborúban. A szövetség létrejött és1859 tavaszán a franciák és piemontiak támadást indítottak az osztrákok ellen. Az első csata Magentánál, a második pedig Solferinonál zajlott és mindkettő francia győzelmet hozott. Ferenc József kénytelen volt békét kötni, és beletörődni Lombardia elvesztésébe. Franciaország pedig megkapta Nizzát és Savoyát.
IV. Itália egy kézbe kerülése: Garibaldi Sziciliából Dél-Itálián keresztül egészen Nápolyig tört előre vörösingeseivel, akikhez a helyi lakosság is csatlakozott. A francia helyőrségek kiszorultak és Nápolynál Garibaldi serege egyesült a piemontiakkal. Garibaldi ezt követően behódolt és Dél-Itália csatlakozott Piemonthoz.
V. Az egységes Itália megszületése: Itália nagy része 1860-ra elismerte királyának Viktor Emánuel piemnonti uralkodót, így 1861-ben létrejött az Olasz Királyság. Ám Róma és Velence ekkor még idegen kézen volt. Végül az 1866-os porosz-osztrák háború után Velence, majd az 1870-es porosz-francia háború után Róma is olasz kézre került.
VI. Magyar vonatkozások: Az 1859-es francia-osztrák háborúba a Torinóban élő Kossuth is bekapcsolódott, amikor Telekivel és Klapkával Nemzeti Igazgatóságot alakított. Ha a francia csapatok az osztrák határig jutottak volna (amire végül nem került sor) Kossuth felkelésre hívta volna a magyarokat. Végül ebből semmi nem lett, de a Genovában megalakuló Magyar Légió katonái Garibaldit segítették Dél-Itáliában.
A német egység létrejötte
I. A német gazdaság:
A Német Szövetség államai 1848 után sorra megszüntették a feudális kötöttségeket (jobbágyfelszabadítás)
Vasútépítések zajlottak, fellendült a bányászat és a vasipar
A három legjelentősebb ipari központ: Ruhr vidék, Szilézia, Berlin porosz területen voltak, így Poroszország fejlődött leginkább.
A német államok 1834-ben vámszövetséget alkottak, ez volt a Zollverein. Ausztria nélkül, Poroszország vezetésével.
II. A porosz - osztrák versengés: A német államokban két elképzelés terjedt el arról, hogy hogyan lehetne egységes német állam:
Kisnémet koncepció => A német államok egységes országot hoznak létre Ausztria nélkül Porosz vezetéssel
Nagynémet koncepció => A németek egységes országot teremtenek Ausztriával együtt, osztrák vezetéssel
A két elképzelés miatt Ausztria és Poroszország versengeni kezdtek egymással és közben Poroszország uralkodója I. Vilmos (1861-1888) miniszterelnöke pedig Ottó von Bismarck (1862-1890) lett.
Európa élenjárójává tették a porosz ipart (Siemens gyár és Krupp művek)
Megerősítették a hadsereget => hadkötelezettség (3 év szolgálat) + modernizáció (hátultöltős puskák)
Jó kapcsolatokat építettek ki 3 nagyhatalommal: Angliát meggyőzték arról, hogy támogassa őket, mert csak egy erős Poroszország ellensúlyozhatja az oroszokat; Oroszországot barátjukká tették azzal, hogy támogatták a lengyel felkelés leverését; Olaszországot pedig szövetségesükké tették Ausztria ellen. Két ellenfelük maradt: Franciaország és Ausztria.
III. A porosz - osztrák háború (1866): A háború Poroszország és Ausztria közt nem várt módon gyors porosz győzelmet hozott! A Königgratzi csatában (1866 július 3.) az osztrákok megalázó vereséget szenvedtek. Bismarck mégsem kötött velük szigorú békét, mert már előre arra gondolt, hogy a franciák elleni háborúban jó lenne, ha Ausztria semleges maradna. A porosz - osztrák háborút lezáró Prágai béke Velencét vette el Ausztriától és létrehozta az Észak-Német Szövetséget.
IV. A porosz - francia háború: Ausztria legyőzése után egyetlen komoly riválisa maradt a poroszoknak, mégpedig Franciaország, mely mindig is ellenezte a német egységet. A háborút Bismarck provokálta ki, így a franciák támadást indítottak. Ekkor azonban Helmut Moltke porosz tábornok győzelmeket aratott Patrice MacMahon felett. A döntő csata Sedannál zajlott 1870 szeptember 1-én. A poroszok bekerítették és legyőzték a franciákat. A porosz sereg bevonult Párizsba.
A versaillesi palotában német császárrá kiáltották ki a porosz uralkodót, I. Vilmost 1871 január 18-án.
Létrejött a Német Császárság, mely megkapta a vesztes Franciaországtól Elzász-Lotaringiát is.
Bordeaux -ban (Bordó városában) a franciák trónfosztottá nyilvánították III. Napóleont (aki Angliába menekült) és Franciaországot köztársasággá nyilvánították. Első köztársasági elnök Adolphe Thiers aláírta a békekötést a németekkel.
V. A párizsi kommün: Párizsban 1871 márciusában forradalom tört ki és a kispolgárság illetve a munkások kommünt hoztak létre. Az üzemeket állami kézbe próbálták venni. A kommün leverése 2 hónappal később történt meg: a németek által szabadon bocsátott francia katonák segítségével.
Polgárháború: Az Egyesült Államok iparosodott északi államai és a déli rabszolgatartó államok közt zajló 4 éves hárborút, mely 1861 és 1865 közt dúlt, amerikai polgárháborúnak nevezzük!
I. Az USA kialakulása és terjeszkedése:
Az USA független államként 1783-ban jött létre, miután a függetlenségi háborúban (1775-1783) legyőzték az angolokat. Az USA saját fővárost (Washington) és saját alkotmányt hozott létre (1787).
Később, 1783 és 1849 közt az USA az Atlanti óceántól egészen a Csendes óceánig terjeszkedett és sorra alakultak ki államai.
Az 1800 -as években gyors fejlődés zajlott: vasútépítések, iparvárosok jelentek meg a keleti parton! Az USA fejlett országgá változott, ám közben északi és déli államai közt ellentétek alakultak ki.
II. Észak és Dél különbségei:
III. Ellentétek kialakulása: Három területen alakult ki viszály észak és dél között:
Az északi államok szabályzott vámpolitikát akartak bevezetni, mely korlátozta volna a külföld és Amerika közti kereskedelmet és pártolta volna, hogy észak és dél egymással üzleteljen. Ellenben a déliek szabad kereskedelmet akartak, mert továbbra is fő partnerükkel, Angliával akartak üzletelni (gyapotkereskedelem).
Második vita: rabszolgaság kérdése. Az északi államokban élők ellenezték a rabszolgaság intézményét, annak dacára, hogy az 1800-as években az amerikaiak jelentős harcokban pusztították az indián törzseket. A legutolsó nagy indián vezető Geronimo volt, aki az 1870-es években vívott háborút az apacsok élén az amerikaiakkal. (1886-ban fogták el.)
Harmadik vita: új államok kérdése. Az újonnan kialakuló államok milyen berendezkedést kövessenek? Erre megoldást kínált a Missouri Kompromisszum (1820). Lényege: a 36. fok 30 perc szélességi körtől északra tiltották, ettől délre engedélyezték a rabszolgaságot + az unióba azonos számban vettek fel rabszolgatartó és szabad államokat.
Az abolicionista mozgalom:
Menü:
A középkori berendezkedés - gazdaság, társadalom:
A középkor: A Nyugat-Római Birodalom 476-os felbomlásától egészen Amerika felfedezéséig, 1492-ig terjedő majd ezer évet nevezzük így. (Az ókor - középkor - újkor "felosztás" szerint.)
Menü:
3.) Folytatása: II. Belső széthúzás az országban (1490-1516):
A magyar nemesség két táborra oszlott, melyek a gyenge kezű király mellett egymással vetélkedtek a hatalomért. Az egyik a köznemesek tábora volt, Szapolyai János (erdélyi vajda) és Werbőczy István ítélőmester vezetésével, a másik pedig a főnemesi tábor a Báthoryak vezetésével. A vetélkedés három oka:
Mindhárom kérdésben átmeneti győzelmet arattak a köznemesek. A nádor kérdést illetően a köznemesi párt sikerét jelentette, hogy Werbőczy rövid időre betölthette ezt a tisztséget. A király-kérdést illetően a két párt két döntést hozott, mely ellentmondott egymásnak.
A két ellentétes döntés után végül 1506-ban fia született II. Ulászlónak, így a vita elnapolódott. Ám később, 1526-ban emiatt majd polgárháborúba sodródik az ország!
A harmadik vitakérdés a fő-. és köznemesek közt, a jogok kérdéséről szólt, nevezetesen, hogy a köznemesek azonos jogállásúak e a főnemesekkel?! A megoldást Werbőczy híres Tripartituma jelentette. Jelentése: Hármaskönyv és 1514-ben keletkezett!
Tripartitum (Hármaskönyv): Ebben Werbőczy összefoglalta a köznemesség kivívott jogait, kimondta hogy az ország egységét a Szent Korona jelképezi, és a rendek (nemesek) a királlyal együtt alkotják. Tehát: a nemesek jogilag egységes réteget képeznek és a törvényalkotás joga révén a királlyal közösen uralkodnak! A Tripartitumról nem alkottak törvényt, mégis 1848-ig meghatározó lett Magyarországon.
Előzményei: Bakócz Tamás esztergomi érsek és bíboros javaslatára a pápa keresztes hadjárat elindítását rendelte el 1514 -ben. Cél, a Török Birodalom legyőzése és visszaszorítása volt, a hadjárat résztvevői pedig a tervek szerint magyar parasztok.
A parasztsereg élére Dózsa György végvári vitézt nevezték ki. A hadjárat elindulásának küszöbén azonban a nemesség tiltakozni kezdett a parasztjaik munkától való elvonása miatt és az egész akció lefújását követelte a királytól. Az uralkodó elhatározta, hogy visszavonja a kersztes hadjáratra kiadott utasítást. Válaszul a parasztok tiltakozni kezdtek, mert úgy hitték, hogy a király a beígért üdvözülést meg akarja fosztani tőlük. Közben lázító agitátorok jelentek meg köztük és a jobbágyokat a nemesek ellen fordították. Így a török elleni hadjárat végül parasztlázadássá változott.
A parasztseregek Erdély felé vonultak, számtalan nemesi kastélyt kifosztva. Közben a király és a nemesség összefogtak és katonákat küldtek Dózsáék ellen. Az első összecsapást Nagylaknál azonban a parasztok nyerték, Báthory István temesi ispán ellen. A döntő csata Temesvár mellett zajlott, ahol Báthory és Szapolyai János erdélyi vajda seregei legyőzték a jobbágyokat. Megtorlásul Dózsát megkínozták, és növelték a parasztok terheit (robot növelése, költözés megtiltása)!
A mohácsi csata előzményei
Trónutódlás: II. Ulászlónak váratlanul született fia, II. Lajos, így a fő-, és köznemesek közti harc az új király személyéről, elhalasztódott. II. Lajos 10 éves volt apja halálakor, így nagykorúsításáig egy nemesekből-főpapokból álló tanács vezette az országot.
Külpolitikai helyzet Mohács előtt: Európát három konfliktus kötötte le ekkoriban.
Mindezek miatt az európai hatalmak nem segítettek a magyaroknak a török támadás elleni felkészülésben.
Török - magyar viszony: A két ország között Mátyás óta, az 1483-as békekötéstől béke volt. A törökök rendszeresen elküldték követeiket a magyar királyokhoz, hogy ezt a békét meghosszabbítsák. Ám 1520-ban II. Lajos elutasította a béke meghosszabbítását, mert úgy gondolta, hogy Szelim szultán 1520-as halála után lehetősége lesz a délvidéki várak visszavételére. Ám súlyosan tévedett: az új szultán I. Szulejmán minden korábbi török uralkodónál nagyobb hódításokra készült.
Török támadás (1521-1526): Az 1521-es török hadjárat Szulejmán vezetésével Isztambulból indult, és a magyar végekhez érve elfoglalta Szabácsot illetve Nándorfehérvárt is. A második, 1523/24 -es török hadjáratot a nándorfehérvári bég indította és bevette Szörényvárt. A védekező magyar csapatokat Tomori Pál, kalocsai érsek vezette. II. Lajos kísérletet tett arra, hogy összetartsa a magyar nemeseket és a királyi tekintélyt helyreállítsa. (Ekkor nevezte ki nádornak Werbőczyt.) Az 1526-os török hadjárat célja már Magyarország végső legyőzése és elfoglalása lett!
Mohácsi csata (1526 augusztus 29.): A 60 ezres török sereg Pétervárad és Újlak bevétele után kelt át a határt jelentő Száván. Tomori nem tudta meggátolni sem a Száván sem a Dráván való oszmán átkelést, így a törökök Mohács alá érhettek. A magyar király hadai Pest alól érkeztek, 28 ezer fővel. Ám Szapolyai János 15 ezres és Frangepán Kristóf 8-10 ezres serege lekéste a csatát. Így 60 ezer török állt szembe 28 ezer magyarral. A törökök gyors győzelmet arattak, elesett 28 főúr, hét főpap és II. Lajos is. A török feldúlta Budát, majd az országot legyőzöttnek minősítve kivonult hazánkból. (Új határ: Nándorfehérvár - Eszék vonal.)
Polgárháború: A török távozása után, 1526 -ban a főnemesek Habsburg Ferdinándot a köznemesek pedig Szapolyait választották királyukká. Kettejük közt polgárháború kezdődött és a harcokat Ferdinánd nyerte. Ekkor azonban Szapolyai alkut kötött a szultánnal: hűbérese lesz, ha cserébe a törökök kiűzik az osztrákokat. Az alku működött: a törökök elűzték Ferdinándot, aki csak a Dunántúlt és a Felvidéket tudta megtartani az ország többi részén pedig Szapolyai lett az úr. (1529-ben Budán ült a trónra.)
Váradi békében (1538): Szapolyai ígéretet tett Ferdinándnak: halála után átadja neki Magyarország egészét. Mivel azonban közben 1540-ben fia született: ő maga szegte meg az alkut. Halálakor trónját csecsemő fiára (János Zsigmond) hagyta. (A váradi alkut titkos volt.)
A három részre szakadás: Szapolyai a halálos ágyán 1540-ben csecsemő gyermeke mellé gyámnak nevezi ki Fráter Györgyöt (Martinuzzi György) és Török Bálintot, akik elérik a szultánnál, hogy elismerje a kisgyermeket (János Zsigmondot) magyar királynak. Ferdinánd azonban nem törődött bele, hogy becsapták és nem övé, hanem a gyermeké lett a magyar trón és Budára támadt.
Ekkor Szapolyai özvegye (Izabella királyné) behívta a törököket, így 1541 augusztus 29 –én Buda 145 évre oszmán kézre került. Az ország pedig három részre szakadt. A gyermekkirály gyámjaival: Izabella királynéval és Fráter Györggyel együtt Erdélybe ment, ahol a török nevében uralkodhatott, Erdély és a Tiszántúl felett. Az ország középső részén, vagyis az Alföldön és a Duna-Tisza közén illetve Budán a török lett az úr. Ez volt a Hódoltság. (Itt jött létre a budai vilayet). A Dunántúlon pedig és a Felvidéken maradt a Habsburg uralom, a Magyar Királyság, Ferdinánd uralma alatt.
Kísérlet az ország egyesítésére: A gyermek király gyámja, Fráter György a titkos, Gyalui egyezményben arra tett kísérletet, hogy Erdélyt és a királyi Magyarországot egyesítse. 1541-ben felkínálta hát az ország keleti részeit Ferdinándnak, ha az visszafoglalja a töröktől Budát. Az osztrákok azonban kudarcot vallottak Buda visszavételével és kivívták a szultán haragját, aki újabb sereget indított a Hódoltság kibővítésére.
Az 1541 és 1568 közt három nagy háborús időszak követte egymást:
Az 1552-es török-magyar harcok: 1552-ben két török sereg támadt az országra. Az egyiket Ahmed másodvezér vezette Erdély ellen, elfoglalva Temesvárt és elérve Szolnokot, a másikat Ali budai pasa vezette és Veszprém illetve néhány felvidéki vár bevétele után szintén Szolnok alá ért. A két oszmán sereg egyesülve foglalta el Szolnokot, majd közösen indult Eger bevételére.
Egri ostrom: A várat 2000 magyar katona védte a kb. 40 ezres oszmán haddal szemben, Dobó István vezetésével. A védők 38 napig tartottak ki, mikor a törökök végül 1552 október 17-én feladták a harcot és elvonultak. (Az egri vár végül csak 44 évvel később, 1596-ban került török kézre.)
Az 1566-os szigetvári ostrom: A Dél-dunántúli Szigetvárt Zrínyi Miklós védte. Amikor elfogytak készletei (lőszer, élelem) feláldozta magát: kitört a várból és embereivel hősi halált halt. A várostrom alatt hunyt el Szulejmán is. Az új szultán II. Szelim békét kötött a magyarokkal.
Drinápolyi béke (1568): II. Szelim és Miksa osztrák császár köti meg a békét. Lényege: A császár évi 30 ezer arany adót fizet a szultánnak, aki megtartja az addig elfoglalt magyar várakat. (Pl.: Szigetvárt)
Királyi Magyarország: Az a terület, melyen 1526 és 1699 közt a Habsburgok uralkodtak. A terület jellemzői:
Fővárosa Pozsony lett (mert Budát 1541-ben elfoglalta a török) => 1848-ig főváros
A Királyi Magyarország fő része: Dunántúl + Felvidék
Fontos irányító szerve: a Magyar Kamara volt Pozsonyban. Pénzügyeket irányította.
A Királyi Mo. határain végvári vonal húzódott, ezek közt 4-5 volt nagy méretű (ezer katonánál több várvédővel) pl.: Győr, Kanizsa, Veszprém, Eger, Komárom. 20-30 közepes méretű vár (ezek 100-500 közti várvédővel), pl.: Nógrád, Sümeg és volt számos úgynevezett erősség (őrhely) is, 100 -nál kevesebb katonával.
A Királyi Mo.főkapitányságokra oszlott.
A magyar rendek (vagy nemesek) erős befolyással rendelkeztek, együttműködtek a királlyal. Ez a rendi dualizmus. Tarthattak országgyűléseket és szabadon dönthettek az adó- és újonc megajánlásról.
Hódoltság:
A Hódoltságban a török parancsolt. A terület élén a budai vilayet vezetője, a budai pasa állt.
Később, 1541 után a Hódoltság terjeszkedett és már több vilayetre oszlott.
A bíráskodást a török muftik és kádik végezték, az adókat a defterdárok szedték be.
A hódoltságban - miként a birodalomban máshol is - a szultán szolgálati és nem örök birtokokat adományozott embereinek.
Kettős adózás: hódoltsági parasztok adóztak a töröknek és korábbi uraiknak is.
Erdély helyzete, státusza: A három részre szakadás után, vagyis 1541 -től 1570-ig a csecsemő, majd kisgyermek János Zsigmond nem erdélyi fejedelemként, hanem az úgynevezett Keleti Királyság uralkodójaként állt a tartomány élén. Később viszont az 1570-es speyeri egyezményben lemondott királyi címéről és Erdély fejedelme lett. (Speyeri alku: János Zsigmond - Miksa közt születik.)
Erdély első fejedelmei: János Zsigmond halála után az erdélyi nemesek Báthori István választották fejedelemmé 1571-ben. Uralma alatt a lengyel nemesek is meghívták trónjukra, így egy ideig egyszerre volt erdélyi fejedelem és lengyel király. Néhány évtizedre a Báthori családból kerültek ki Erdély fejedelmei. (B.Zsigmond, B. András)
Erdélyi államszervezet: A tartomány központja és a fejedelem székhelye Gyulafehérvár volt. A mindenkori fejedelem erős hatalmat tartott kezében, a nemesek (rendek) kevéssé szólhattak bele döntéseibe. A földek jelentős része volt fejedelmi birtok.
Erdélyi reformáció: Az 1517-ben Luther Márton nyomán kezdődő reformáció hamar eljutott Erdélybe. Elsőként a szász (német) lakosság vette át a lutheránizmust és a kálvinizmust. Később magyar a főnemesek egy része is áttért, pl.: Perényi Péter (Sárospataki uradalmában), Nádasdy Tamás (sárvári uradalmában). (Tk.166.old)
Lutheránizmus Erdélyben: Sylvester János fordította le magyarra az első Bibliát (Újszövetség). Létrejött a magyarországi lutheri egyház. Híveik többsége: itt élő németekből, szlovákokból, erdélyi szászokból állt. Idővel új elnevezésük: evangélikus lett.
Kálvinisták Erdélyben: A kálvinizmus magyarországi híveit reformátusoknak nevezték (nevezik). Itteni központjuk Debrecen volt (Kálvinista Róma), ahol Méliusz Juhász Péter szilárdította meg a református egyházat. Az 1562-es debreceni zsinat mérföldkő volt.
A reformáció erdélyi sajátosságai:
magyar vármegyék lakossága: Erdélyben református, Magyarországon katolikus
Erdélyben az 1557-es tordai országgyűlés kimondta a vallásszabadságot az evangélikusokra nézve, majd 1568-ban minden erdélyi vallásfelekezetre. A reformáció során magyarra fordították a Bibliákat, magyar nyelven kezdték nyomtatni a protestantizmus elveit és nagy számban létesültek református, evangélikus iskolák országszerte. Híres volt a sárospataki, gyulafehérvári és debreceni protestáns iskola. (Debreceni református kollégium)
Ebben a háborúban 1591 és 1606 között az Oszmán Birodalom harcolt az Ausztria vezette keresztény szövetséggel, melyben tag volt a Királyi Magyarország, Erdély és Havasalföld is.
A 15 éves háború célja, lényege: A törökök 1541 és 1568 között kibővítették a Hódoltságot majd a Drinápolyi békében megállapodtak az új határokról. A béke 23 évvel később, 1591-ben véget ért, amikor a törökök egy határvitát követően megtámadták a Dunántúlt. Ezzel kezdetét vette a 15 éves háború.
A háború első szakasza: A horvátországi Sziszek várának török megtámadása indította el a háborút. A török 150 ezres sereggel támadt a Dunántúli magyar várakra, elfoglalva például Veszprémet. Erre válaszul I. Rudolf császár megalakította a Szent Ligát, mely esküt tett a törökök legyőzésére. Az összefogás tagja lett: Ausztria, Magyarország, Erdély és Havasalföld is. A szövetség hadvezére, Pálffy Miklós 1593-ban visszafoglalta a nógrádi várakat (Buda felett), Bocskai István pedig Havasalföldön győzte Gyurgyevónál a Dunán átkelő törököket (1595). Viszont eközben elesett Győr (1594) és Eger is (1596).
A háború nagy csatája: Mezőkeresztesnél 1596-ban nyílt csatában győznek a törökök az osztrák-magyar-erdélyi hadak felett. Ez nagy fordulópont, mert ezt követően Erdély és annak vezetője Báthory Zsigmond kilép a Szent Ligából.
A háború második szakasza: Két fontos változás történt 1600-ban: egyrészt a török elfoglalta Kanizsát, másrészt az osztrákok bevonultak a szövetségből kilépő Erdélybe. Így innentől a harcok már két helyszínen folytak: egyrészt továbbra is folyt a küzdelem a Dunántúlon és a Felvidéken az osztrák-magyar csapatok illetve a törökök közt, másrészt Erdélyben szabadságharc kezdődött Bocskai csapatai és az osztrákok közt.
A Bocskai-szabadságharc (1604-1606)
Erdély területén 1600 nyarától osztrák elnyomás vette kezdetét:
A fentiek miatt Erdély népe Ausztria ellen fordult. Már nem a törökök, hanem az osztrákok lettek az ellenség. Szabadságharc kezdődött, amikor az egyik legnagyobb Erdély-környéki birtokos, Bocskai István letartóztatását rendelték el az osztrákok. A hajdúk Bocskai védelmére keltek, sereget hoztak létre és kezdetét vette a Bocskai-szabadságharc. (Hajdúk = az Erdély és Bécs közti marhakereskedelemben ők voltak a hajtók, akik bár paraszti sorból származtak, értettek a fegyverforgatáshoz.)
A Bocskai vezette hajdúsereg 1604 ősze és 1605 nyara közt kiűzte az osztrákokat Erdélyből, majd a Felvidékről is. Bocskait fejedelemmé választották 1605-ben. Központja Kassa lett. Bocskai a győzelmeit a hajdúknak köszönhette, hálából letelepítette őket - számtalan kiváltsággal - Debrecen környékén (a mai Hajdúságban). Bocskai szabadságharca győzött. Bécsi béke:
A 15 éves háború vége: A Bocskai szabadságharc alatt a Királyi Magyarország tovább harcolt a törökökkel. Az erőviszonyok kiegyenlítettekké váltak. Esztergom újra török kézre került, és a szultán megszerezte Kanizsát és Egert. Viszont a magyarok több felvidéki várat is visszafoglaltak. A harcokat a zsitvatoroki béke zárta le:
I. A nemesek előretörése: A Habsburg családon belül 1608-ban viszály támadt. Mátyás főherceg kikényszerítette bátyja Rudolf császár lemondását. A családi vitát kihasználva a magyar nemesség az 1608-as pozsonyi országgyűlésen elérte kiváltságai megerősítését (Nemesi kiváltságok: adómentesség, jobbágyoktól adószedés, rendi gyűléseken részvétel)
II. Erdély virágkora: Bocskai után Rákóczi Zsigmond, majd Báthori Gábor ragadta magához a hatalmat (1608-1613) Báthori Gábor alatt a rendek közt széthúzás és viszály támadt a fejedelem kalandor-politikája miatt. Báthori a Habsburgokhoz közeledett, így Bethlen Gábor török támogatással eltávolította a hatalomból.
Bethlen Gábor (1613-1629):
I. Rákóczi György (1630-1648):
Uralma alatt is tovább tartott Erdély virágkora, hisz a fejedelem jó viszonyt ápolt a törökökkel.
Szintén részt vett a 30 éves háborúban (mint Bethlen) mégpedig svéd kérésre, a Habsburgok ellen támadva. Ő is elfoglalta a Felvidéket, majd előnyös békét kötött Béccsel, melyben vallásszabadságot harcolt ki a jobbágyok számára.
III. Erdély bukása: II. Rákóczi György uralkodása alatt (1648-1660) Erdély engedetlen lett a szultánnal (IV. Mehmeddel) szemben. A fejedelem török engedély nélkül támadt Lengyelországra, a szultán bosszúból hatalmas török-tatár sereggel pusztította végig Erdélyt. A törökök bevették Váradot (1660), és a Partiumot a Hódoltsághoz csatolták. Erdély a későbbiekben török vazallus-állam lett az Apafyak fejedelemsége alatt.
Katolikus megújulás: A reformáció terjedésének megakadályozására kezdődött az ellenreformáció Európa több országában, így Magyarországon is. Nálunk Pázmány Péter esztergomi érsek indította el a folyamatot például katolikus iskolák alapításával. Ő hozta létre 1635-ben hazánk első egyetemét a nagyszombati egyetemet (az ELTE elődjét). Emellett Pázmány több főnemesi család visszatérítését is elérte.
Zrínyi Miklós (1620-1664): A szigetvári hős dédunokája volt. Az ország egyik legnagyobb főura volt és horvát bán, amikor elhatározta, hogy összefogja a magyarokat és osztrák segítség nélkül az erdélyiekkel közösen űzi ki az oszmánokat Magyarországról. A török-osztrák harcok 1663-ban kezdődtek és eleinte török győzelmek születtek: Köprülü Ahmed nagyvezér bevette Érsekújvárt, Nyitrát és Lévát.
Zrínyi hadműveletei: Zrínyi Miklós tervei megvalósításához szeretett volna nádor lenni, ám a választáson veszített. Ezt követően a török elleni harcra összpontosított. Az 1663-ban kezdődő háborúban merész hadjáratra vállalkozott: 1664 telén betört a Hódoltságba, és egészen Eszékig hatolt seregével, ahol felégette az eszéki hidat.
Ausztria ezt követően azonban inkább Bécs védelmére vonta vissza erőit - Montecuccolit nevezte ki főparancsnoknak - és veszni hagyta Zrínyi várait (elesett Új-Zrínyvár is). Zrínyi megsértődött és visszavonult birtokaira. A törökök megindultak Bécs irányába, de Szentgotthárdnál Montecuccoli legyőzte őket. Néhány nappal később a nyerésre álló Ausztria megkötötte a vasvári békét a törökökkel. Ezen a magyar főurak felháborodtak, hiszen a szentgotthárdi győzelem után a törököket ki lehetett volna űzni Magyarországról. A békekötés hátterében az állt, hogy Ausztria nyugatra akarta küldeni seregét, mert XIV. Lajos megtámadta birodalmát.
Wesselényi összeesküvés: A sértett magyar főurak Wesselényi Ferenc nádor, Zrínyi Péter (az időközben vadászbalesetben elhunyt Zrínyi Miklós öccse) és Nádasdy Ferenc gróf vezetésével, illetve I. Rákóczi Ferenc támogatásával felkelésbe kezdtek Bécs ellen. Ám a lázadás hamar lelepleződött, a résztvevők egy részét kivégezték. Az Udvar megtorlásul:
A Thököly-féle kurucmozgalom: A kurucok neve a crux (kereszt) szóból ered, mert korábban a török ellen harcoló keresztesek alkották a végvárak harcosait. Amikor ezeket elbocsátja Bécs, bujdosónak állnak, és Erdély-Magyarország határvidékén Habsburg ellenes csoportokat alkotnak. Vezetőjüket Thököly Imrének hívták. A kurucok és az Apafi Mihály által vezetett Erdély közt szövetségesi viszony alakult ki.
A kuruc seregek 1678 és 1682 közt kiűzték az osztrákokat a Felvidékről. Itt jött létre Kassa központtal saját fejedelemségük. (Négy részre szakadt az ország.) Ausztria meghátrált: az 1681-es soproni országgyűlésen visszaállította a rendi alkotmányt, a szabad vallásgyakorlatot és visszavonta az új adókat is.
Török támadás Bécs ellen: A szultán, IV. Mehmed (1648-1687) ekkor döntő lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy megtámadja és meghódítja Ausztriát. Kara Musztafa és Murád Giráj kán vezetésével óriási had vonult a Duna két partján Bécshez, melynek védelmét Rüdiger Starhemberg és Lotaringiai Károly vezette. A 120 ezres oszmán sereg 1683 július 19-én fogott Bécs ostromához. Szeptember 2-án elesett a külváros ekkor azonban megérkezett a császárral szövetséges Sobieski János, lengyel uralkodó 30 ezres hada, mely felszabadította Bécset!
A török kiűzésének első szakasza: A törökök kiűzése 16 évig tartott (1683-1699). Ennek első szakaszában XI. Ince pápa erős keresztény szövetséget szervezett a török ellen. Ez volt a Szent Liga (1684). Tagjai: Ausztria, Lengyelország, Velence és egyes német tartományok (Bajor, szász). A pápa rászorította XIV. Lajost egy 20 éves fegyverszünet megkötésére a Habsburgokkal, így Ausztria koncentrálhatott a török elleni harcra.
A Thököly kezén lévő Felvidék 1685-ben esett el, amikor a kuruc vezér emberei átálltak az osztrákok oldalára. Thököly elmenekült és végül Törökországban halt meg. Buda 78 napos ostrom után, 1686 szeptember 2 -án került újra keresztény kézre. Összesen 145 éven keresztül volt török kézen.
1687-re Magyarország túlnyomó része a Délvidék kivételével felszabadult a török uralom alól. Döntő csata zajlott Nagyharsánynál, melyet "második mohácsi csatának" is hívnak és Lotaringiai Károly győzelmével zárult.
A török kiűzésének második szakasza: A harcok 1688-ra befejeződhettek volna, ám XIV. Lajos megszegve korábbi ígéretét, megtámadta Ausztriát. Emiatt a császár seregeit nyugatra kellett küldeni, és a török elleni harcok elhúzódtak. Köprülü Musztafa erőskezű nagyvezérként a fegyelem megerősítésével újjászervezte a török hadakat és ellentámadásokat kezdett. Újra török kézre került Belgrád.
Utolsó nagy csaták:
Békekötés: A karlócai béke 1699 -ben lezárta a török háborúk korát. Ám annak, hogy a törököket Ausztria űzte ki, ára volt. A magyaroknak az 1687-es pozsonyi országgyűlésen le kellett mondaniuk szabad királyválasztó jogukról és el kellett fogadniuk az örökös Habsburg uralmat. Innentől a Habsburgok férfiága adta a magyar királyokat, és a magyarok lemondtak az Aranybulla ellenállási záradékáról. A karlócai békében Magyarország a Temesköz kivételével felszabadult.
Berendezkedés 1699 után, az osztrák uralom alatt:
------- D O L G O Z A T: JÚNIUS 9 (KEDD) => 4,5 oldal (kinyomtatva) -----
Erdély helyzete: Erdélyt 1687-ben Lotaringiai Károly csapatai szabadították fel. Apafy fejedelemnek alá kellett írnia a balázsfai szerződést, melyben 700 ezer forint megfizetésére és 12 vár átadására kötelezte magát a tartomány. Apafi után Lipót lett Erdély ura, és 1691-ben adta ki a Leopoldinumot, melyben biztosította az erdélyi hagyományok tiszteletét. A fejedelemség élére gubernátor került.
A magyar lakosság sérelmei: A török kiűzése után az osztrák hadsereg megszállva tartotta az országot és erős elnyomás vette kezdetét. A nemesek és a parasztok is "nyögtek" az osztrák uralom alatt, főleg az adók és a vallási elnyomás illetve beszállásolás okozott tömeges elégedetlenséget. Először 1697-ben Hegyalján történt lázadás I. Lipót uralma ellen.
II. Rákóczi Ferenc: Az ország legnagyobb és leggazdagabb birtokosa volt, mikor Bercsényi Miklós felvidéki főnemessel titkos levelezésbe kezdett arról, hogy francia segítséggel rázzák le az országról az osztrák uralmat. A levelek azonban Bécs kezébe kerültek, így az Udvar letartóztatta Rákóczit, aki hamar megszökött és Lengyelországba menekült. Itt kereste meg Brezán várában a magyar parasztok egyik küldöttsége azzal a kéréssel, hogy térjen haza és álljon egy Ausztria ellenes felkelés élére.
A szabadságharc első szakasza: A szabadságharc 1703-ban a brezáni kiáltvánnyal vette kezdetét, melyben Rákóczi általános harcra hívta az egész országot! Ekkor még a magyar nemesek többsége csak parasztlázadásnak tartotta a felkelést. Így Károlyi Sándor megyei alispán (később Rákóczi fő hadvezére) szétverte az első felkelő csoportokat. Ám Rákóczi két rendelettel egységet teremtett a parasztok és nemesek közt:
Parasztok megnyerése: Vetési pátens => a csatlakozó parasztok és családjaik mentesülnek a harc idejére a földesúri szolgáltatások alól.
Nemesek megnyerése: Gyulai pátens => Tilos a nemesek kastélyainak fosztogatása.
Az első hadi-sikerek (1703-1705): Elsőként a Felvidék, majd a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze került a magyar kuruc-seregek kezére. A Dunántúl és Erdély csak időlegesen lett a felkelőké. A gyors győzelmek hátterében az állt, hogy Ausztria Nyugat-Európában is harcolt, a Spanyol örökösödési háborúban a franciák ellen, így serege egy része ott volt lekötve.
Fordulópont: 1704 nyarán Ausztria nagy győzelmet aratott a felkelésünket támogató francia hadseregen Höchstadt mellett. Innentől Bécs egyre több katonát tudott Magyarországra küldeni.
Országgyűlések: A szabadságharc 8 éve alatt két fontos országgyűlés is volt:
Szécsényi országgyűlés (1705): Itt választották vezérlő fejedelemmé Rákóczit, majd a rendek szövetséget (konföderációt) kötöttek és egy 24 tagú szenátust választottak a fejedelem mellé. Létrejött egy kancellária, egy Gazdasági Tanács (feladata: hadsereg ellátása) és döntés született saját pénz gyártásáról. Ez volt a Libertas, a rézpénz! Mindezeken túl vallásszabadságot hirdettek a 3 legnagyobb felekezetnek (katolikus, evangélikus, református)
Ónodi országgyűlés (1707): Itt már a nemesség elégedetlenkedett, ám Rákóczi emberei megfélemlítették őket. Kimondták a Habsburg-ház trónfosztását és kétmillió forint adót vetettek ki az országra, melyet a nemeseknek is fizetniük kellett (jövedelmük után)
A szabadságharc második szakasza (1708-1711): A szabadságharc 1708 és 1711 közt már osztrák győzelmeket hozott. Trencsénnél a kuruc főerőket szétverték a császári hadak, melyek élén Pálffy János tábornok állt. Vele szemben Károlyi Sándor és Bottyán János tábornokok, illetve Esze Tamás (korábbi jobbágy) vezették a kurucokat. Az 1708-1711 közti években egyre szaporodtak az átállások, például Ocskay László brigadéros is átállt (amiért később ki is végezték a kurucok). Súlyosbította a helyzetet a sok járvány, például 1709-ben egy országos pestisjárvány, mely Vak Bottyánt is elvitte.
Utolsó kuruc sikerek: az 1708-as sárospataki országgyűlésen még egyszer sikerült feltüzelni a kurucokat, mikor Rákóczi hajdúszabadságot ígért, és ennek hatására 1710-re még fellángoltak a harcok. Romhánynál megállították az osztrákokat és Északkelet-Magyarországra húzódtak vissza, a végső ellenállásra.
Rákóczi 1707 -től mindent elkövetett azért, hogy külső szövetségeseket találjon, hiszen Franciaország vesztésre állt és egyre kevéssé tudta támogatni a magyarokat. Ám csak I. Péter orosz cárral tudott konkrét szerződést aláírni de az az egyezmény is későn született meg.
A szatmári béke: Pálffy János császári főparancsnok - Rákóczi távollétében (aki épp I. Péternél járt) - Károlyi Sándor kuruc generálissal kezdett fegyverszüneti tárgyalásokat. A végső egyezséget a szatmári gyűlésen hagyták jóvá a magyar nemesek, majd 1711 április 30-án a majtényi síkon 12 ezer kuruc felkelő ünnepélyes zászlóletételen jelent meg. Békepontok:
A béke kifejezetten enyhe volt a magyarokra nézve. Rákóczi Törökországban telepedett le, soha nem tért vissza Magyarországra. Rodostóban halt meg 1735-ben.
A bukás okai:
Menü (11-es tananyag)
Konvent = forradalmi nemzetgyűlés
Háborúk megindulása Ausztriával és Poroszországgal: II. Lipót osztrák II. Frigyes Vilmos porosz uralkodók megfenyegették a francia konventet: vagy elengedik a királyt és visszaállítják jogait, vagy megtámadják Franciaországot. Ez volt pillnitzi nyilatkozat (1792 augusztus 27.). A konvent nemet mondott így a két ország támadásra készült.
A háború: Mivel a Konvent nem teljesítette a Pillnitzi Nyilatkozatot, megindult a porosz-osztrák támadás (1792 augusztusában). Eleinte győzelmeket arattak Párizs felé közeledve (Longwy csata, Verduni csata), ám Valmynál 1792 szeptember 20-án győztek a franciák Kellerman és Dumouriez tábornokok vezetésével! Az idegen hadseregek kivonultak Franciaországból. Másnap a konvent kikiáltotta a köztársaságot! Az alkotmányos monarchia (kiorályság) korszaka véget ért.
A forradalom szakaszai:
Pártviszonyok a girondi szakaszban:
A király pere és kivégzése: A király elleni per 5 hónapon keresztül folyt. A fő vád ellene: saját népe ellen hívta be Franciaországba az osztrák és porosz hadseregeket. Vagyis hazaárulással vádolták. Végül a konvent halálra ítélte XVI. Lajost és a párizsi Concorde téren 1793 január 21 -én lefejezték egy giotinnal. (Guillotine = lefejező gép)
A girondiak bukásának okai:
Az erőszakos újoncozások, a parasztkatonák összegyűjtése és a rekvirálások miatt a forradalom ellen parasztlázodások kezdődtek. A legjelentősebb Vendee megyében indult.
Párizsban éhinség és nyomor tombolt.
Európa országai összefogtak a forradalmi Franciaország ellen. Eleinte Dumouriez tábornok még győzni tudott (Jemappes-1792 november), ellenük, ám 5 hónappal később a francia ellenes koalíció előretört. A poroszok-osztrákok, visszafoglalták Belgiumot és Dumouriez átállt az ellenséghez. A koalíció tagjai: Ausztria, Poroszország, Anglia, Hollandia, Spanyolország, Portugália.
A katonai vereségek, a nyomor és Dumouriez átállása miatt a nép a jakobinusok - Robespierre, Saint-Just, Danton - vezetésével 1793 június 2-án körbevették a Konvent épületét és a jakobinusok átvették a hatalmat.
A forradalom 3. szakasza: a jakobinus diktatúra
I. Leszámolás a külső ellenségekkel: A jakobinusok egyik legelső intézkedése az volt, hogy elrendelték az általános hadkötelezettséget és hatalmas hadsereget hoztak létre. Az új haderő pedig 750 ezer katonával Jourdan tábornok vezetésével visszaszerezte Belgiumot.
II. Leszámolás a belső ellenségekkel:
A jakobinusok új alkotmányt hoztak létre, mely szerint a Közjóléti Bizottság vezeti az országot, a törvényhozás évente kerül újraválasztásra, és a legtöbb kérdésben népszavazással közvetlenül dönt a nép. Valójában azonban egy szűk kör: Robespierre és társai döntöttek mindenben.
Megszületett a "gyanúsakról szóló törvény" mely alapján a Forradalmi Törvényszékek és a Konvent biztosai bárkit halálba küldhettek. Zajlottak a lefejezések, összesen 40 ezer embert öltek meg a jakobinusok egy éve alatt. A nemesek mellett azonban egyre több egyszerű polgárt és parasztot is kivégeztek, elég volt hozzá annyi, hogy az illetőt gyanúsnak, királypártinak bélyegezték. /Kivégezték a király feleségét Maria Antoinettet is, gyermeküket pedig börtönbe vetették, aki ott halt meg./
A jakobinusok leverték a vidéki felkeléseket. (A zendülések leverése során bukkant fel egy 24 éves tüzértiszt Bonaparte Napóleon, aki Toulonban vert vissza egy királypárti felkelést, ezért tábornokká léptették elő.)
A jakobinusok magját a sans-culotte -ok alkották. Ők voltak a hosszúnadrágosok. (culotte = rövidnadrág, sans culotte = rövidnadrág nélküliek). Térnadrágot csak a nemesek hordtak.
A jakobinusok bukása:
Roberpierre 1794 áprilisára bizalmatlan lett mindenkivel szemben és saját korábbi embereit is kivégeztette. 1794 áprilisában lefejezték Dantont és Desmoulinst is. Sőt, 1794 júniusában életbe léptek a PRAIRIALI törvények is, melyek szerint nyilvános tárgyalás vagy védekezés nélkül is halálra ítélhető lett bárki. Mikor már maguk a jakobinus vezetők sem érezhették magukat biztonságban Robespierréktől, összefogtak a Konvent girondista tagjaival és 1794 júliusában Jean Tallien és Paul Barras vezetésével elfogatták és lefejeztették Robespiert és közvetlen társait.
A forradalom 4. szakasza: thermidori köztársaság:
Mivel az új rendszer a jakobinus-naptár thermidor havában, azaz júliusban került hatalomra, erről nevezték el az új köztársaságot is. Új alkotmány született, mely szerint a hatalom 3 testület kezébe került: 5 fős direktórium, ötszázak tanácsa, vének tanácsa. A vezetők a gazdag nagypolgárok lettek.
A thermidori köztársaság összesen 5 évig tartott, 1794-1799 közt. Ezt állandó lázadások jellemezték. Hol jobboldali államcsiny fenyegetett a királypártiak részéről, hol baloldali államcsíny következett a radikális szegények részvételével. Legfőbb vezetők: Paul Barras, Jean Tallien, Sieyes abbé, Charles Talleyrand és Joseph Fouché. Talleyrand a külügyeket, Fouché a belügyeket, és a rendőrséget irányította.
D O L G O Z A T
Francia forradalom
Személyek, akiket tudni kell: XVI. Lajos, LaFayette márki, Mirabeau gróf, Sieyes abbé, Camille Desmoulins, Danton, Dumouriez, Robespierre, Paul Barras, Bonaparte Napóleon
Fogalmak, amiket tudni kell: Ancien regime, harmadik rend, Bastille, "Emberi és polgári jogok nyilatkoazat", assignáta, vétó, konvent, Pillnitzi nyilatkozat, Valmy-i csata, girondiak, jakobinusok, guillotine, Közjóléti bizottság, "gyanúsakról szóló törvény", sans-culotte, prairiali törvények, direktórium, ötszázak tanácsa, vének tanácsa,
Évszámok, amiket tudni kell: 1789 július 14., 1793 január 21. (a király kivégzése), 1793 június 2. (jakobinus diktatúra kezdete), 1799 november 9. (Napoleon hatalomra jutása)
Napóleon és a hatalom:
A napóleoni háborúk:
Napóleon 4 legfőbb elenfele: Anglia, Ausztria, Poroszország és Oroszország volt. Ezek az országok összesen 6-szor fogtak össze ellene, vagyis 16 év alatt, 1799 és 1815 közt 6 koalíció született Napóleon legyőzésére! Eközben a 4 hatalom időnként más országokat is bevont a franciák elleni harcba (pl.: törököket, Portugáliát, Svédországot, Spanyolországot). Napóleon 1798 és 1813 közt szinte minden csatáját megnyerte szárazföldön. Tengeren csak Anglia tudta legyőzni Trafalgarnál 1805-ben.
Napóleon 16 év alatt sorra hódította meg Európa országait, melyek határait újrarajzolta és sok ország élére saját rokonait ültette. (A holland és nápolyi trónra testvérei kerültek.) A Német-Római Birodalom helyén a Rajnai Szövetség jött létre.
Az Ausztria és Poroszország elleni sikeres hadjáratok után Napóleon meghirdette az Anglia ellen kontinentális zárlatot és megtámadta Oroszországot. Az oroszok elleni francia támadás azonban annak ellenére is kudarccal zárult, hogy Napóleon az oroszokat le tudta győzni és be tudott vonulni Moszkvába. Ugyanis a hideg és a nagy távolságok miatt serege éhezett, halálra fagyott. Csapataival hazatért.
Napóleon veresége:
Napóleon első nagy vereségét Lipcsénél szenvedte el, a népek csatájában, 1813 októberében. A csata után 5 hónappal a 6. koalíció katonái bevonultak Párizsba és elfogták Napóleon. Az olasz partoknál fekvő Elba szigetére száműzték, ahonnan viszont 1815 márciusában megszökött. Napóleon 100 napos visszatérésekor sok ezren csatlakoztak hozzá, ám legvégső csatáját a belgiumi Waterloo -nál elvesztette 1815 június 18-án! Újra elfogták és ezúttal az Afrika-Dél-Amerika közti Szent Ilona szigetére száműzték. Hat évvel később itt halt meg.
F I L M : Austerlitzi csata (Napoleon, 2002) 2:50 től! Egyik oldalon: orosz-osztrák had (92 ezer fő), velük szemben: francia sereg (72 ezer fő) Időpont: 1805 december 2. Helyszín: Csehország
F I L M : Orosz hadjárat (dokumentumfilm) 12:35 - 19:38 közt!
A Napóleont legyőző 4 nagyhatalom - Anglia, Oroszország, Ausztria és Poroszország, illetve a legyőzött Francaiország - közös kongresszusa volt két célból:
Európa határainak újrarajzolása, a győztesek érdekei szerint, Franciaország és Oroszország mérsékelt visszaszorításával.
Olyan összefogás teremtése, mely a továbbiakban meggátolja forradalmak és a bonapartizmus kialakulását
Résztvevők: Hardenberg (Poroszország), Castlereagh (Anglia), Metternich (Ausztria), Nesselrode (Oroszország), Talleyrand (Franciaország) A Kongresszus rendszere 40 évrel biztosította Európa békéjét és a forradalmak visszaszorítását. Nemzetközi találkozókon egyeztettek a nagyhatalmak.
Fontos uralkodói dinasztiák:
Területváltozások: Oroszország bővült Finnországgal, Besszarábiával és a Varsói hercegséggel. Poroszország bővült rajnai és szászországi birtokokkal. Ausztria megkapta Lombardiát (Észak-Itália). Anglia gyarmatokat nyert: Ceylon, Málta, Helgoland, Fokföld. Létrejött a Német Szövetség (1815 június 10) vezetője a frankfurti Bundestag lett, Ausztria elnöklete alatt!
Szent Szövetség: A Bécsi Kongresszuson résztvevő országok közül három összefogása. Oros-Porosz-Osztrák (I. Sándor, III. Frigyes, I. Ferenc) Magyarországon az 1848/49 -es forradalom és szabadságharc ellen is ez a szövetség lépett fel.
A XIX. századi Anglia, majd az USA, illetve a Nyugat-európai országok gazdasági termelésében ugrásszerűen bekövetkező mennyiségi, minőségi növekedést, melynek során a manufaktúraipart a gyáripar váltotta fel, és a tőke illetve munkaerő a mezőgazdaság helyett már az iparba áramlott, ipari forradalomnak nevezzük. (Rövidebben megfogalmazva: A 19. századi Angliából kiinduló ugrásszerű változás, mely életre hívta a gyáripart és mélyreható gazdasági-társadalmi folyamatokat indított el.)
A folyamat azért épp Angliában indult meg, mert az egész Földön egyedül itt alakult ki 1689-re egy olyan alkotmányos rendszer, melyben a valódi hatalom a király helyett a modernizációban érdekelt parlament kezében volt. Tehát csak itt voltak meg a feltételei annak, hogy az ipar illetve kereskedelem robbanásszerűen fejlődésnek induljon.
Amikor a körülményes gyapjúfeldolgozást felváltotta a gyarmatok révén Angliába kerülő gyapotnövény-feldolgozás, és az abból nyert pamut elterjedése, gépesíteni akarták a textil előállítást. Kezdetben, a gőz felhasználása előtt, a kézierőt megnövelő egyszerű mechanikus szerkezetek jelentek meg, pl. repülő vetélő, fonó Jenny, fonógép.
Az első gőzgépek:
A gőzgépet 1769-ben James Watt találta fel, Skóciában, a glasgow-i egyetem műhelyében. Innentől a gőz erejét kezdték alkalmazni a pamutgyártásban. Így az első gőzzel hajtott gép a gőz-szövőszék lett, melyet Edmund Cartwright talált fel 1785-ben. A gőzzel működő szövőgépek sokkal több textíliát tudtak előállítani, így lényegesen több ruha készült, amit viszont a régi közlekedési eszközökkel (lovaskocsikkal) már nem győztek elszállítani. Szükség lett tehát hatékonyabb, gyorsabb, gőzzel hajtott kölekedési eszközökre.
Az ipari forradalom terjedése ipari területek szerint: Textilipar => Közlekedés => Vasútipar => Szerszámgépgyártás => Vaskohászat. A folyamat lényege: a textilipar megnövekedett szállítási igénye miatt gyorsabb szállítóeszközökre volt szükség, így a gőzgépet mozdonyok és hajók meghajtására is kifejlesztették. Megindult a vasútipar fejlődése. A vasúthoz azonban rengeteg szerszámgépre: lemezekre, csavarokra, csapágyakra lett szükség, így jött létre a szerszámgépgyártás. Ez viszont életre hívta a nagyobb vastermelést a modern vaskohászat megszületését
Az ipari forradalom terjedése földrajzilag: Anglia => USA => Franciaország => Nyugat Európa többi része => Kelet Európa
Társadalmi következmények:
Gazdasági következmények:
Nagyhatalmak: Ezt a kifejezést 1815 után a Bécsi Kongresszus 5 tagjára alkalmazták elsősorban. Így Angliára, Franciaországra, Poroszországra, Ausztriára és Oroszországra.
A Brit Birodalom:
Franciaország:
Német Szövetség:
Oroszország:
A Bécsi Kongresszus után jelentős változások zajlottak Európában. Miközben a francia forradalom megmutatta a felvilágosodás nyújtotta eszmék gyakorlati megvalósítását, a Napóleon legyőző nagyhatalmak elnyomták azu újítókat. Emellett az ipari forradalom vadkapitalizmust teremtett, ami széles tömegeket döntött nyomorba és új fajta kiszolgáltatottságba. Az új problémák új eszmerendszereket teremtettek. Megszületett
Liberalizmus: Más néven szabadelvűség. Az egyéni szabadságjogok kiterjesztését, szabadon működő piacgazdaságot, az emberek életébe és a gazdasági folyamatokba történő minimális állami bevatakozást és a többpárti parlamenti demokráciát követelő eszmerendszer.
Nacionalizmus: A saját nemzet kultúrájának, hagyományainak és múltjának mindenek elé helyezését és legfőbb értéknek tekintését képviselő eszmeáramlat. Egyik fontos eleme a nemzeti szimbólumok, címerek, zászlók, himnuszok, emlékhelyek tisztelete, használata.
Szocializmus: Olyan eszmeáramlat, mely a társadalmi berendezkedést a szociális igazságosság szemszögéből vizsgálja és próbálja megváltoztatni. Első követői: Sain-Simon, Charles Fourier, Robert Owen voltak. Több formája ismert, így például a kommunizmus, mely Karl Marx és Friedrich Engels 1848-ban megjelent Kommunista kiáltványában bontott szárnyat. Lényege: a politikai hatalmat proletárforradalmakkal azon társadalmi osztály kezébe kell adni, mely a javak előállítását végzik, így a munkásság és parasztság kezébe.
Konzervativizmus: A fennálló társadalmi különbségek fenntartása (konzerválása), a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tisztelete, a hagyományos értékek megbecsülése (Isten, haza, család), erkölcsösség, illetve többnyire tekintélyelvűség jellemzi.
Forradalmi mozgalmak az 1820-as években:
Forradalmak és felkelések 1820-1830 közt:
Népek tavasza: 1848 soán Európa nagy részén újabb forradalmi hullám söpört végig, mely mindenütt a konzervatív, feudális, régi berendezkedést támadta és mindenütt néhány hónapon belül elfojtotta a hatalom. Legtovább Magyarországon tartott, ahol szabadságharccá változott és csak 1849 nyarán, több nagyhatalom összefogása tudta leverni.
Itáliai forradalmak: 1848 januárjában
A forradalmak bukása: Az 1848-as forradalmak mindegyike elbukott. Ennek egyik oka: a forradalmi erők nem tudtak több társadalmi réteget tartósan együtt tartani, másrészt a nemzetközi helyzet nem kedvezett a forradalmaknak, Francaiország és Anglia nem támogatta azokat. Eredmények: a liberalizmus helyett az önkényuralom maradt, csupán részleges javulás volt, a több helyen megvalósult jobbágyfelszabadítás révén.
Művészeti irányzatok:
A 18. század három nagy zeneszerzője:
A 19. század két nagy zeneszerzője:
Elkülönült a komoly, és szórakoztató zene. A legnagyobb előadóművészek előadásai, például Liszt Ferenc zongarfellépései, vagy a Niccolo Paganíni hegedűkoncertjei óriási társadalmi eseménynek számítottak. A hangszerkészítés ipaszerűvé vált. Közben általános elfoglaltsággá vált az olvasás. A felsőbb körökben divat lett a magánkönyvtár tartása. A korszak népszerű írója voltAlexandre Dumas (Dümá) élt: 1802-1870 és Charles Dickens (1812-1870). Népszerű dolog lett az újságolvasás. Az újságokban folytatásos regények jelentek meg.
--------------------------------------------
DOLGOZAT: Ipari forradalom + Európa nagyhatalmai + Eszmeáramlatok + Forradalmak + Művészetek
Magyarország a változó Európában és a magyar jakobinusok
II. Lipót helyrehozta a magyar - osztrák viszonyt. Amikor elkezdődtek a napóleoni háborúk 1799-ben, Ausztria a magyar nemesektől vásárolta a haderő ellátásához szükséges élelmet, ruhát. Így a magyar nemesség meggazdagodott a háborúkon és hű maradt Ausztriához. Ez volt az oka annak, hogy amikor Napóleon 1809-ben a magyarokat szövetségébe hívta Bécs ellen, mi nemet mondtunk. Sőt a nemesi felkelés a győri csatában a francia csapatokkal ütközött meg.
Jakobinus mozgalom:
Elindítója, Martinovics Ignác és Hajnóczy József voltak. Martinovics ferences rendi szerzetesként, teológia tanárként és tábori papként kezdte pályafutását, de ennél többre vágyott. Politikai besúgó lett, de 1792-ben elbocsátották.Ekkor lett a Habsburg udvar ellensége.Hajnóczy ügyvédként végzett, majd Széchenyi Ferenc ügyvédje lett. Később Széchenyi ajánlására királyi tanácsos, alispán (Szerém vm-ben) és a budai kamara titkára. 1793 tavaszától részese a jakobinus mozgalomnak.
Martinovics 1794-ben két titkos szervezetet is létrehozott: a radikális Szabadság Egyenlőség Társaságát (élén Hajnóczyval) és a mérsékelt Reformátorok Társaságát (élén Sigray Jakabbal).
A jakobinusok céljai: Radikálisok => rendi kiváltságok felszámolása, Mérsékeltek => függetlenség + köztársaság + jobbágyfelszabadítás (bérlői rendszer)
A mozgalom működése: 1793 tavasza és 1794 nyara közt kátékat írtak, másoltak. Káté: kérdés-felelt formájában megírt tömör programtöredék. Néhány száz főig bővült a mozgalom.
Bukás: A bécsi titkosrendőrség letartóztatta (más ügyben) Martinovicsot, aki mindenkit feladott.1794 május 20-án a budai vérmezőn kivégezték a mozgalom 5 igazgatóját és két tagját. (Másokat várfogságra ítéltek.)
Viszonyromlás Ausztriával:
Az elhúzódó háború 1810 körül már válságot okozott. Megnövekedett az államadósság, amire válaszul az Udvar pénzjegykibocsátást hajtott végre, majd leértékelte a forgalomban lévő pénzt. Ez volt a devalváció. A magyar nemesek tiltakoztak a devalváció ellen az 1811/12 -es diétán. A viszony megromlott a császári udvar és a magyarok közt. 1812 és 1825 közt nem hívták össze a magyar rendi gyűlést.
Elmaradottság és új elemek a gazdaságban
A Habsburg-magyar fejlettségi szint: Az ipari forradalaom, késve, lassan és kismértékben jutott el mind Ausztriába mind Magyarországra.Jellemzők:
Elmaradott közlekedési viszonyok, rossz utak. A fejlődés egyetlen jele: 1846-tól az első vasútvonal: Pest - Vác
A hitelhez jutást akadályozta a Nagy Lajos korában, 1351-ben hozott ősiség törvény, ami szerint a nemesi földet nem lehet eladni. Mivel pedig nem lehet eladni, így fedezetként sem használható hitelhez. Így a magyar nemesek nem kérhettek hitelt gazdaságaik fejlesztéséhez, modernizálásához.
Nagyarányú robotoltatás zajlott, az árutermelésre áttérés miatt. A földesurak növelték majoságaikat, tagosították földjeiket és áttértek a vetésforgóra. (Dohány, repce, cukorrépa és burgonya termesztés megnőtt.)
Mérsékelt újításként megjelent a rideg állattartás helyett az istállózás és elindult némi iparosodás is, például kialakult a malomipar, cukorgyártás.
Nagy probléma volt azonban a jobbágyi viszonyok, céhek megléte, és az a kereskedelmi szerep, melybe Ausztria kényszerítette Magyarországot. Vagyis hogy hazánk legyen a birodalom éléskamrája.
A nemesség helyzete: A körülbelül 600-700 ezres magyar nemesség vagyonilag nem volt egységes. Több csoportra oszlott:
Arisztokraták, nagybirtokosok: ők adták a minisztereket, főispánokat. Több tízezer holdas birtokaik voltak. (1 hold = 5755 m2)Szinte mindannyian udvarhűen viselkedtek és elleneztek mindenfajta változást. Aulikus nemesek is mondták őket. Ide tartozott például a Széchenyi-, Zichy-, Andrássy-, Dessewffy-, Festetics-, Eszterházy család. A konjunktúra (fellendülés) idején sokan közülük korszerűsítették birtokaikat (istállózás, vetésforgó, új fajták) és áttértek a jövedelmezőbb majorsági gazdálkodásra. Vagyis a jobbágytelkek helyett a majorságaikat bővítették (nincs adó + robotoltathatnak ezeken a földeken) Ide tartozott például Széchenyi és Batthyány Lajos is.
Köznemesek: Lényegesen kisebb birtokkal és vagyonnal rendelkeztek. Nem volt elég tőkéjük fejlesztésekre. Sokan elszegényedtek közülük. (Sok 300 hold alatti birtok már nem biztosította a köznemesi életszínvonalat.) A köznemesek a vármegyei életben aktívan részt vettek. Jelen voltak a megyegyűléseken, és ők adták a megyegyűlések tisztviselőit is. Fokozatosan eladósodtak így a reformok iránt fogékonyak lettek. Ebből a körből került ki Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós is.
Bocskoros vagy hétszilvafás nemesek: Elszegényedett, 300 holdnál kisebb birtokokkal rendelkező és pár holdas, vagy földnélküli nemesek tartoztak ide. Egy részük polgári pályát választott (orvos, ügyvéd lett). Nagy részüket a reformkorban rendszerese megvesztegette az udvar, hogy a reformok ellen szavazzanak.
VI. Jobbágyság és polgárság
A jobbágyok közé tartozott a lakosság kb. 75% -a. Egy nagyon kis részük egész telken gazdálkodott (ami lehetett 22-62 hold is), de többségük töredék telken élt. Sok volt a földtelen, bérmunkából élő zsellér is. (zsellér = föld nélküli agrár munkás, paraszt)
A városok lakóinak többsége polgár volt. Ide tartozott a lakosság 10-14% -a. Például: iparosok, kereskedők, tanárok, orvosok ... stb. Bár számuk növekedett, a céh rendszer és a feudális törvények miatt miatt nem tudtak valódi magyar ipert, kereskedelmet és tőkés viszonyokat kialakítani. Többségük városokban élt. A polgárságon belül fokozatosan növekedett az értelmiség aránya (30-40 ezret is elérte 1830-ra)
A pesti élet:
Pest a reformkorban gyors fejlődésnek indult: az 1830-as években 150 ezer lakosa volt Pestnek, Budának és Óbudának együttesen, majd 1870-re megduplázódott és 1900-ra elérte a 700 ezret.
Megjelentek a kávéházak, az egyik legjelentősebb a Pilvax kávéház volt, a belvárosban.Tulajdonosa: Pilvax Károly az 1840-es években. Petőfi Sándor rendszeresen járt id reggelizni és később ez a hely lett a forradalomra készülő pesti fiatalok törzshelye. Itt alakult meg a "márciusi ifjak" köre, tagjai közt Petőfi mellett Jókai Mórral és Vasvári Pállal.
Egyre többen olvastak újságokat például a Pesti Hírlapot (1841-től) melybe Kossuth is írt, és Táncsics Mihály írásait.
Széchenyi István => Főnemes, a Hitel című 1830-as művével elindította a reformkort, melyben később is jelentős szerepet játszott gazdasági programjával. A legnagyobb magyarnak nevezte Kossuth.
Kossuth Lajos => a liberális nemesi ellenzék vezére, országgyűlési képviselő, a Pesti Hírlap főszerkesztője, a reformkor vívmányainak legfőbb kiharcolója
Deák Ferenc => "A haza bölcse" országgyűlési képviselő, a Batthyány kormány igazságügy minisztere, Kossuth legfőbb segítője.
Kölcsey Ferenc => országgyűlési képviselő, költő, a Himnusz megírója, 1835-ös lemondásáig Kossuth fontos harcostársa
Wesselényi Miklós => erdélyi birtokos, Széchenyi ifjúkori barátja, 1835-ös letartóztatásáig a diéta egyik legnagyobb szónoka. Árvizi hajósnak is nevezték, mert az 1835-ös nagy pesti árvíz idején sok embert megmentett.
D O L G O Z A T
Széchenyi István (1791-1860)
Származása, családja: A Széchenyiek Magyarország második leggazdagabb családját alkották. Széchenyi Istvánnak 90 ezer hold földje volt, több kastélya és falva. Széchenyi István katonai pályára került és egészen 34 éves koráig huszártiszt volt. Katonai karrierje azonban 1825-re megfeneklett. Életében fordulópont volt az 1825/27-es diéta, amelyen felajánlotta birtokainak egy éves jövedelmét egy tudományos akadémia felállítására.
Reformkor kezdete: Miután beutazta Nyugat-Európát és Angliát (1822) hazatérve 1830-ban megírta a Hitel című művét. Ez tekinthető a reformkor kezdetének.
A Hitel lényege: Az érvényben lévő feudális törvények pl. ősiség akadályát képezik az ország modernizálásának, mivel az ősiség miatt a nemesek nem tudnak hitelt felvenni, birtokaikat nem tudják fejleszteni. A jobbágyok a robot, a kereskedők pedig a vámok miatt nem érdekeltek a fejlődésben.
Széchenyi további művei: Világ és Stádium. A Hitel megjelenése után több támadás is érte Széchenyit az arisztokrácia részéről. Így Széchenyi pontosította elképzeléseit a Világban (világosság - 1831), majd pontokba szedte, programszerűen a Stádiumban (1833).
Széchenyi és Kossuth véleménykülönbségei: Egyetértettek abban, hogy az országnak reformokra van szüksége, így fontos például az úrbéri örökváltság, a közteherviselés és az ősiség eltörlése, de három dologban eltért a véleményük: Egyrészt Széchenyi a főnemesek, míg Kossuth a köznemesek vezetésével képzelte el az átalakulást, másrészt Széchenyi előbb a gazdaság átalakításával kezdte volna a reformokat, (míg Kossuth a társadalmi átalakulást helyezte előre), harmadrészt pedig Széchenyi az Udvarral megegyezve míg Kossuth a császárral szembeszállva tervezte elindítani a változásokat! Mindezek dacára Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte
Széchenyi gazdasági tevékenysége:
Menü:
Fogalma: A felvilágosodás egy olyan 18. századi eszmeáramlat volt, mely a vallási dogmák helyett a tapasztalati megismerést és a természeti törvényeket állította középpontba.
Jellemzők: a) megelőző korok vallási dogmái helyett természeti törvények, b) hagyományokhoz ragaszkodás helyett haladás és fejlődés, c) fanatizmus, elvakultság helyett tolerancia, d) zsarnokság helyett szabadság.
A felvilágosodás előfutárai a 15-16. században: Kopernikusz (1473-1543), Johannes Kepler (1571-1630), Giordano Bruno (1548-1600), Galileo Galilei (1564-1642), René Descartes (1596-1650), Baruch Spinoza (1632-1677)
A felvilágosodás kezdete: Angliából indult ki. Fontos elindítói a 16-17. században: Francis Bacon (1561-1626) a tudományok rendszerezésének elmélete, Thomas Hobbes (1588-1679) John Locke (1632-1704), Isaac Newton (1643-1727). A felvilágosodás kiterebélyesedése: francia földön történt.
A felvilágosodás legnagyobb alakjai:
Enciklopédia: A korszak tudását tartalmazó 33 kötetes szótár, melyet Jean le Rond d'Alembert és Denis Diderot szerkesztettek.Összefoglalta a felvilágosodás eszméit.
Szalonok és klubok: A közélet és szellemi élet középpontja az 1700 -as évek mnásodik felében Párizs, és azon belül a szalonok, klubok világa lett. Ezekben már nem a származás, hanem a tehetség számított. A szalonok különböző előkelő hölgyek vezetése alatt működtek. A nők helyzete és megítélése sokat javult a korszakban.
Az 1700-as években Európa keleti felén három nagyhatalom alakul ki: Poroszország, a Habsburg Birodalom és Oroszország. Az említett háromból kettő, Poroszország és a Habsburgok állama a Német-Római Császárságnak volt a része. Egymással vetélkedtek a többi német állam feletti befolyásért.
Felvilágosult abszolutizmus: A három nagyahatalmat az 1700-as években a felvilágosult abszolutizmus jellemezte. Ennek lényege, hogy az uralkodók abszolutisztikus eszközökkel - vagyis a rendi gyűlések összehívása nélkül - rendeletekkel uralkodnak, melynek során a felvilágosodás jegyeit magukon viselő, modernizációt szolgáló, és a fejlettebb nyugati hatalmak gazdaságának utolérését célzó reformokat vezetnek be országaikban. Európában II. Frigyes (1740-1786) és II. Katalin (1762-1796) egyaránt ezt az utat választotta, csakúgy mint Mária Terézia.
A felvilágosult abszolutizmus jellemzői mindenhol: az uralkodók fejlesztik az oktatást, az egészségügyet, az ipart és a kereskedelmet. Védik a jobbágyokat attól, hogy földesuraik kizsákmányolják őket és elfogadják a katolicizmustól eltérő vallásook gyakorlását (vallási türelem, vagy tolerancia).
II. Poroszország jellemzői:
A porosz állam két terület egyesüléséből alakult ki. Ezek: a Brandenburgi választófejedelemség és a Porosz Hercegség. Miután a két tartomány a Hohenzollern család birtokába került, egyesültek egymással és 1701-ben létrejött a Porosz Királyság. Első uralkodója III. Frigyes, Brandenburgi fejedelem lett, fővárosa: Berlin. (Bővebben: ITT)
III. A Habsburg Birodalom jellemzői:
Az 1700-as években alakult ki teljes egysége, amikor III. Károly elfogadtatta Európával a Habsburg birtokok egy tagban öröklését és a leányági örökösödést. (Ez volt a Pragmatica Sanctió) Amikor azonban az "örökös tartományok" és a többi Habsburg terület (Csehország, Magyarország, Galícia) élére Mária Terézia került, Európa nagyahatalmai megtámadták a birodalmat mert nem fogadták el, hogy egy nő uralja a kontinens egyik legnagyobb államát. Mária Terézia két háborúban védte meg birodalmát, majd a reformokkal modernizálta területeit. Fia II. József a felvilágosult abszolutizmus jegyében további refomokat akart, ám őt már sikertelenség jellemezte.
IV. Oroszország:
A német származású II. (Nagy) Katalin 1762-ben férje, III. Péter halála után került Oroszország trónjára. Hosszú, 34 évig tartó uralma alatt közigazgatási, bírósági és oktatási reformokkal - a felvilágosul abszolutizmus jegyében - erősítette országát. A "nagy" jelzőt hódításaival érdemelte ki. A fiziokratizmust követte, a felvilágosult abszolutizmus azon irányzatát, mely a mezőgazdaság fejlesztését pártolta. Uralma alatt az orosz parasztság helyzete sokat romlott. (Pugacsov lázadás: 1773)
Az 1700-as évek Európájában összesen hat fontos háború alakította a kontinens hatalmi viszonyait. Ezek a következők voltak:
Ez a háború Mária Terézia uralmának el nem ismerése miatt indult. Mária Terézia apja, III. Károly fiú utód nélkül halt meg, így legidősebb lányára, Mária Teréziára hagyta a trónt. Ám a környező országok nem ismerték el ezt a leányági örökösödést és Poroszországgal az élen (II. Nagy Frigyes) megtámadták Ausztriát! Támadást indított: Franciaország, Szászország és Bajorország is. Ugyanakkor a magyar rendek támogatták Ausztriát és Anglia is melléjük állt. A háború végén kompromisszum született: a környező államok elismerték Mária Teréziát, de Szilézia Poroszországhoz került. (Acheni és Aix-la-Chapellei béke) Amellett Mária Terézia csak a Habsburg Birodalmat uralhatta, a német-római császár férje, Lotharingiai Ferenc lett.
A hétéves háború (1756-1763):
Ausztria nem törődött bele Szilézia elvesztésébe és "visszavágóra" készült. Az új háború előtt azonban átrendeződtek a hatalmi viszonyok: az egyre feltörekvőbb Poroszország ellen fogott össze mindenki (osztrákok, franciák, oroszok) és csak Anglia támogatta Nagy Frigyest. A porosz ellenes koalíciót Wenzel Kaunitz osztrák kancellár hozta létre.
A háborúban végül porosz győzelem születik, mert Oroszország kilép a harcokból. Végeredmény: Szilézia marad a poroszoké. A háború másik eredménye: Franciaország veszít Angliától az amerikai kontinensen, így kiszorul az amerikai kontinensről és Indiából is. (Csak Kanadát tudja megtartani.)
Hadviselés az 1700-as években:
A gyalogság, tüzérség (ágyúk) és könnyűlovasság (huszárok) alkották a szárazföldi hadseregek zömét. A gyalogság kovás, elöltöltős puskákat használt, melyeket körülményesen, a csőnél kellett megtölteni. A katonák dobszóra meneteltek, majd az első 3 sor letérdelt, a negyedik tüzelt. Később a 3. sor állt fel és tüzelt, a második, végül az első. Pontatlanul lőttek ezekkel a fegyverekkel.
Sokkal később az 1860-as években két újítás jelent meg a csatatereken: a huzagolt cső és a hátultöltős szerkezet. Innentől gyorsabban és pontosabban lehetett lőni, végetért az a korszak, amikor a katonák dobszóra menetelve vonultak a csatatereken. Innentől: lövéászárok harc lett a jellemző. (Königratzi csata - 1866, első hátultöltős puskák, Antietami csata - 1862, amerikai polgárháború - huzagolt cső, kúpos lövedék megjelenése) Tengereken az 1700-as években még vitorlás hadihajók, ágyúkkal.
D O L G O Z A T
I. Magyarország helyzete a birodalomban: A törökök kiűzése után (1699-re) hazánk teljes mértékben osztrák uralom alá került. A törökök elleni harcok közepette a magyaroknak el kellett fogadniuk 1687-ben (pozsonyi országgyűlésen) a Habsburgok örökös jogát a magyar trónra. (Lemondtunk szabad királyválasztó jogunkról.)
II. A magyar nemesség kivívott jogai:
III. Ausztria irányító szerepe: A Birodalmi Államtanács vezette az egész birodalmat és benne Magyarországot is. Erdély és a Határőrvidék közvetlen Bécs irányítása alá került. (A magyar országgyűlés nem irányíthatta ezeket.)
III. Károly adta ki ezt a jogszabályt, mely két fontos részből állt:
Háborúk: Rögtön trónra lépése után első gondja: hatalmának elismertetése Európában. Nem sikerül, ezért robban ki az Osztrák Örökösödési háború (1740-1756). A magyar rendek azonban kitartottak Mária Terézia mellett, és 80 ezer parasztkatonát, 16 ezres nemesi erőt illetve anyagi támogatást szavaztak meg Mária Terézia megsegítésére. Az összegyűlt magyar nemesek meghatódtak a segítségért esengő, gyermekét kezében tartó királynő látványától és életüket - vérüket ajánlották fel, "vitam et sanguinem" felkiáltással. Az osztrák örökösödési háborúban végül Mária Terézi megtarthatta hatalmát ( a német-római császári címet férje, Lotaringiai Károly viselte). Ám eléveszett Szilézia. Később Ausztria a Hétéves háborúban megpróbálta visszaszerezni, ám kudarcot vallott. Szilézia örökre elveszett Ausztria számára.
Rendeleti kormányzás: Mária Terézia 40 éves uralmának első felét, 1740-től 1764-ig a nemesekkel közös uralkodás jellemezte. Ám 1764-től áttért a rendeleti kormányzásra és többé nem hívta össze a nemeseket. Oka: a magyar országgyűlés, nem kívánt megfelelő mértékben hozzájárulni a hadsereg fenntartásához és fejlesztéséhez. Emiatt a királynő megharagudott a magyarokra és innentől a felvilágosult abszolutizmus szerint kizárólag rendeletekkel uralkodott.
Mária Terézia főbb rendeletei:
Kettős védvám-rendszer: Kettős feladata volt, egyrészt védeni Európától a birodalom gazdaságát, másrészt arra ösztönözni Magyarországot, hogy nyersanyagtermelő és ipari felvásárló legyen. Ennek hatása is kettős: részint biztosította a magyar mezőgazdaság működését, ugyanakkor megrekesztette a magyar iparfejlődést.
Urbárium (1767): más néven: Úrbéri rendelet: szabályozta (maximálta) a jobbágyi szolgáltatásokat, hogy a földesurak ne tudják kizsigerelni és az uralkodónak fizetendő adók csökkentésére felhasználni a parasztságot. Ok: a nemesség áttért a nagyarányú árutermelésre, mert a birodalom felvásárolta a gabonát a hadsereg számára. Így a földesurak minden talpalatnyi földjükön gabonatermesztésbe kezdtek. Leginkább a császári adófizetés alá nem eső majorsági földeken folytattak árutermelést, ahol parasztjaikat fokozott ingyenmunkára (robotra) kényszerítették. Ezzel károsult az udvar, az adójövedelmek kiesése miatt.
Oktatási reformok:
A nagyszombati egyetem fejlesztése, Budára költöztetése, orvosi, mérnöki karok létrehozása
Ratio Educationis (1777): az iskolarendszer állami irányításúvá tétele, tankerületek létrehozása, tananyag előírása. Forrás: a feloszlatott (1773) Jezsuita rend vagyona. Gyakorlati ismereteket oktattak, a népiskolákban anyanyelvű lett az oktatás.
Mária Terézia viszonya a magyarsághoz:
Kettős volt. Részint rendeleti kormányzást valósított meg, ugyanakkor segítette a magyarságtudat megmaradását. Pl.: Theresiánum alapítása (1746) bécsi nevelőintézet magyar nemes-ifjaknak. Magyar testőrség, Szent Jobb Magyarországra hozása Ragúzából.
Viszonya a magyarokkal: Felvilágosult terveinek egy részét támogatta a magyar nemesek kis csoportja, ők voltak a jozefinisták.(Néhány arisztokrata tartozott ide: Hajnóczy József, Kazinczy Ferenc, Széchenyi Ferenc), de ők is ellene fordultak uralma végére. A magyar nemesség 90%-a gyűlölte II. Józsefet, mégpedig két okból:
1.) Rendeleti úton kormányzott, vagyis semmilyen téren nem egyeztetett a magyar nemesekkel. Soha nem hívta össze a rendi gyűlést. Sőt, trónra lépésekor meg sem koronáztatta magát a magyarokkal, mert nem akarta letenni a szokásos koronázási esküt, melyben ígéretet kellett volna tenni a sarkalatos törvények megtartására (mint például a nemesi adómentesség tiszteletben tartása). Amiért nem került korona a fejére, a magyarok "kalapos királynak" csúfolták!
2.) Megszegte a magyar nemesség számára legfontosabb 3 dolgot: a vármegyerendszer tiszteletben tartását, a magyar nyelv tiszteletét és a nemesi adómentesség szokását.
II. József legfőbb rendeletei:
Egyházi reformok: Alapgondolatuk: Az egyház az állam irányítása alatt kell, hogy álljon, a papok állami alkalmazottak valójában. Feloszlatta az állam szempontjából nem "hasznos" szerzetesrendeket (melyek nem végeztek például betegápolást, vagy oktatást)
Türelmi rendelet (1781): Szabadabb vallásgyakorlat biztosítása a három legnagyobb nem katolikus egyháznak: a kálvinistáknak (reformátusok), a luteránusoknak (evangélikusok) és a görög-keteletieknek (ortodoxok)
Placetum regium (1767): A pápai rendeletek kihirdetését és életbe léptetését királyi ellenőrzés alá helyezte. Oka: nehogy bármilyen egyházi döntés az állam befolyását csökkentse, vagy ellent mondjon az állami céloknak.
Jobbágyrendelet (1784): Megelőzte az erdélyi román parasztfelkelés, mely jelezte: Kelet-Magyarországon még mindig túl kiszolgáltatottak a jobbágyok. (A felkelés vezetői: Horea-Closca-Crisan) A hadsereg leverte, de csak a három vezetőt végezték ki.
A jobbágyrendelet megszüntette a "jobbágy" elnevezést, megszüntette a röghöz kötést (szabadon költözhettek a parasztok), megengedte, hogy a jobbágyok mesterségeket tanuljanak, és örökíthessék javaikat, és megtiltotta, hogy a földesurak törvényes ok nélkül elűzzék bármelyik jobbágyukat is. Cél: adóalap védelme, hiszen a paraszt az állam alapköve.
Nyelvrendelet (1784): Az egyik legnagyobb ellenállás övezte, ugyanis a latin helyett a németet akarta hivatalos nyelvvé tenni az egész Habsburg Birodalomban, így Magyarországon is. A rendelet ellen tiltakozott az ország, divat let a nemzeti viselet, a magyar nyelv ápolása.
Közigazgatási és adóreform (1784-1785): Mindkettő óriási felháborodást keltett, a magyar nemesek lázadásra készültek. Ugyanis a közigazgatási rendelet megszüntette a 800 éves vármegyerendszert, az adórendelet meg a nemesség megadóztatását vezette be. A magyar nemesek a porosz királyi udvartól váltak segítséget és arra készültek, hogy trónjukra hívják a porosz uralkodót.
Az ellenállás és II. József halála: A birodalma lázongott tervei ellen, és a törökök elleni háborúban a megyék megtagadták az újoncot és adót. Végül a fronton szerzett betegségben elhunyt a király, mielőtt kitört volna hatalma ellen a lázadást. Halálos ágyán visszavonta rendeleteit a türelmi és a jobbágyrendelet kivételével.
D O L G O Z A T (Mária Terézia + II. József)
Népességi helyzet (demográfia) 1711-ben: A 15. század végétől a magyar történelem háborúkkal és járványokkal volt terhes. A törökök megtámadták hazánkat (mohácsi csata - 1526), majd meghódították az ország legnagyobb részét (1541-1566). A népességfogyás okai:
Török elleni harcok: várháborúk 1526-1566 közt, 15 éves háború (1591-1606, a törökök kiűzésének harcai,
Rákóczi-szabadságharc (1703-1711)
Járványok, éhinségek
Demográfiai mélypont: 1711-re alig haladta meg a népesség az 1490-es szintet. Ám ekkor fordulat következett be, hiszen békén korszak következett. 1711 és 1790 közt több mint kétszeresére növekedett Magyarországon a népesség.
A népességnövekedések okai:
1.) Népszaporulat emelkedett 1711 után, mert végre nem voltak háborúk és járványok
2.) Az uralkodók szervezett betelepítésekbe kezdtek, mégpedig külföldről. Több paraszt = nagyobb adóalap és több katona. III. Károly (1711-1740) és lánya Mária Terézia (1740-1780) telepítette be a legtöbb embert. A kormányzat leginkább katolikusok betelepítését szorgalmazta, hiszen a császári udvar is katolikus volt. (svábok = katolikus német parasztok). Törvény született 1723-ban: a betelepülőknek 6 évig nem kell állami adót fizetnie.
3.) A földesurak kedvezményekkel csalogatták külföldről a parasztokat, mert a török uralom alatt elnéptelenedett földjeiken szükség volt a dolgos kezekre.
4.) Belső migráció indult meg: azon területekről, ahol a harcok kevésbé voltak jellemzőek (pl. északi hegyvidék) olyan területek felé vándoroltak az emberek, ahol nagyobb volt a pusztulás (pl. Alföld)
Érkező etnikumok:
Következmények: A Magyar Királyságon belül a magyarság aránya csökkenni kezdett. A 15. századi 80% -ról 42% -ra zuhant. Magyarország kevert nemzetiségű ország lett. Később, 1900 körül változik majd újra jelentősen a magyarok aránya: megint 75% körüli lesz, amikor a nemzetiségek magas számban vándorolnak Amerikába.
A magyar társadalom rétegei:
Nemesség: Az ország élén az alig 5%-ot alkotó nemesség állt. Azon belül is, az arisztokrata családok (grófok, bárók) kezében volt a legtöbb hatalom. Alig 150 család birtokolta a legmagasabb tisztségeket a helytartótanácsban, a kamarában és a vármegyék élén főispánokként. Sokan Bécsbe költözve éltek vagy legalábbis fenntartottak ott házat. Az udvarhű főnemességet aulikus nemességnek hívták. Ilyen arisztokrata család volt a Széchenyi, Zichy, Eszterházy, Dessewfy. A közép és kisbirtokosok sokkal kisebb földeken gazdálkodtak. Jellemzőjük: aktívan politizáltak a vármegyékben. Ők adták az alispánokat. A legkisebb birtokokkal a hétszilvafás, armalis, vagy bocskoros nemesek rendelkeztek. Sokuknak nem is volt birtoka, csak nemesi címmel rendelkeztek.
Parasztság: A magyarság zömét a parasztság tette ki: a népesség 80%-át alkotta. A röghöz kötés hol törvénybe volt foglalva, hol csak részben valósult meg. (Röghöz kötés = a jobbágy nem költözhet el más földesúr földjére.) Részleges röghöz kötés = csak az év bizonyos napján vagy napjain lehetett elköltözni. Voltak gazdagparasztok és földtelen jobbágyok, ők voltak a zsellérek.
Polgárság: A polgárság kis réteget alkotott a 19. századig (reformkorig) és csak a nagyobb városokat jellemezte. Alig 9% volt az arányuk. Pl: Kassa, Buda, Pozsony, Kanizsa. A polgárság zöme Magyarországon németajkú volt, de sok városlakó került ki a szlovákok, rácok, görögök, örmények és zsidók közül is.
Értelmiség: Orvosok, tanítók, mérnökök, alig 03% -át alkották a népességnek. Felemelkedési lehetőség volt az értelmiségi pálya a birtoktalan nemeseknek, városlakóknak, gazdagparasztoknak.
Etnikumok: Csonka társadalmak. Azokat a nemzetiségi társadalmakat nevezzünk csonkának, melyeknél a középkorra jellemző paraszti, polgári, nemesi rétegek közül egy vagy kettő hiányzik és így nem tekinthetőek teljes társadalmaknak. Ilyen csonka társadalmat alkottak például a románok (mert csak parasztsággal rendelkeztek), a szerbek és a szlovákok is. Teljes társadalma csak a magyarságnak és a horvátoknak volt.
Gazdaság:
I. A hódoltsági területek lepusztultsága: A törökök által 150 éven keresztül uralt területeken a táj lepusztult. Városok tűntek el (lakosságuk elmenekült, vagy meghalt), az erdőket kiirtották a fa-szükséglet miatt (a fa a várakhoz és a hadseregnek kellett), a talajt senki nem művelte, így elgazosodott és mindenütt megjelent a futóhomok.
II. A mezőgazdaság: Fejlődésnek indul: megjelennek Magyarországon a kapásnövények, vagyis megindul a kukorica, burgonya és dohánytermesztés. Illetve egyre több a szőlőművelés, a két és háromnyomásos gazdálkodás, korszerűbb állatfajták behozatala.
III. Ipar és kereskedelem: Az iparosok száma növekedésnek indul a 18. század során. Míg 1700 körül csak 5-6 ezer a kézművesek száma hazánkban, addig 1800-ra számuk eléri a 150 ezret.
Egyéb: úthálóza bővül, városiasodás kezdődik, javul az életminőség
A XVIII század első felében:
Alsófokú oktatás: faluhelyen iskolamesterek oktattak, akik egy-egy faluban a legtanultabb emberek közül kerültek ki. Összesen 4 dolgot tanultak a diákok: írni, olvasni számolni és katekizmust (hittant). Az elemi iskolákban csak 4 évig kellett tanulni, 10 évesen végeztek a diákok és mentek dolgozni a szüleik mellé.
Alsófokú oktatás a városokban: az írás, olvasás, számolás és katekizmus mellett itt már volt matematika, és mértan tanítás is. Ezekben az iskolákban nemesek és gazdag polgárok gyermekei tanultak. A leggazdagabbak gyermekei mellé házitanító volt fogadva (egy pap rendszerint).
Középfokú oktatás: Hat éven keresztül tartott 10-16 éves kor között. A tananyag latin volt. Ez jelentette a TRIVIUM -ot: grammatika (nyelvtan), dialektika (érveléstan) és retorika (szónoklattan), Előkészítette az egyetemi tanulmányokat, a quadriviumot.
Felsőfokú oktatás: Ez az egyetemeket jelentette. Itt 5-6 évig tanultak. Ennek első 3 éve volt a quadrivium (számtan, mértan, csillagászat, muzsika) és néha kiegészült etikával és logikával is. Majd újabb 3 év jött, ami lehetett teológiai, orvosi vagy jogi képzés. Híres egyetem volt Magyarországon az 1635-ben alapított nagyszombati egyetem, mely 1784-ben költözött Budára (ELTE elődje lett).
Változások Mária Terézia és II. József után:
Az európai gyarmatosítók megjelenése: 1492-ben Kolumbusz Kristóf és más, 16. században érkező európai hajósok térképezték fel Amerikát. Ezt követően három ország létesítette a legnagyobb gyarmatterületeket: Spanyolország (Mexikóban és délen), Anglia a kontinens keleti partjainál és Franciaország a Szent Lőrinc és a Mississippi mentén. Az egyéb gyarmatosítók kisebb kereskedővárosokat alapítottak csupán, például a hollandok New Amsterdamot (a későbbi New Yorkot) és a svédek Delaware –t.
A betelepülők:
Az első angol bevándorlókat telepeseknek (pioníroknak) is nevezték. Az első általuk létrehozott állandó város Jamestown volt 1607-ben. (A település helye: Washingtontól délre 250 km –re.) Az első hajók közt volt a Mayflower 1620-ban, melynek utasai még a partraszállás előtt megállapodtak abban, hogy saját önkormányzatot hoznak majd létre, melynek mindenki aláveti magát.
Harc az indiánokkal: Észak-Amerikában sok ezer indián élt: mohikánok, huronok, dakoták, irokézek, cserokik, csejenek, navahók, komancsok. Kezdetektől előfordultak harcok az európaiak és az indiánok közt, majd egy rövid időre béke lett. Ezt ünneplik Amerikában Hálaadás napján. Később az európaiak elvették az indiánok vadászterületeit és 250 éven keresztül (1620-1870) állandósultak az indiánok elleni háborúk és összecsapások. A telepesek a legyőzött indiánokat rabszolgákként akarták alkalmazni földjeiken, de az indiánok erre nem voltak hajlandóak. Végül Afrikából voltak kénytelenek feketéket hozatni, így alakul ki Amerikában a négerek populációja.
A 13 gyarmat kialakulása: Amerikában 1624 és 1732 közt 13 angol gyarmat jött létre. (Virginia, Massachusetts, Rhode Island, Connecticut, Maryland, New York, New Jersey, New Hampshire, Delaware, Észak-Karolina, Dél-Karolina, Pennsylvania, Georgia.) Mindegyik államnak saját választott törvényhozó testülete volt és egy angol kormányzója. Az Északi államokra az erős ipar, a virágzó kereskedelem és a nagyvárosok kialakulása volt a jellemző (New York, Boston, Philadelphia), a déli államokban pedig dohány, gyapot és cukornád ültetvények alakultak ki sok fekete rabszolgával. Ezek mellett létezett még a határőrvidék, mely a kontinens belseje felé való terjeszkedés során jött létre.
Függetlenségi háború (1775-1783):
A függetlenségi háború az Amerikában létrejött 13 gyarmat harca volt az Angliától való elszakadásért. A küzdelem végén, 1783-ban létrejött az Amerikai Egyesült Államok, mint önálló ország.
Az amerikai - angol ellentétek okai:
Adók ügye. Egészen 1763-ig nem volt feszültség az angolok és az amerikai gyarmatokon élők közt. Ám 1763-ra (a Hétéves háború végére) az angolok minden más nemzetet kiszorították Amerikából, még a franciákat. Inenntől Anglia teljhatalommal próbálta kizsigerelni gyarmatait. Magas adókat vetett ki a helyi lakosságra!
Képviselet ügye. Az amerikai lakosok követelni kezdték, hogy ha már adót fizetnek Angliának, akkor képviselhessék érdekeiket a londoni parlamentben is. Ezt azonban Anglia megtagadta tőlük.
Fejlődés ügye. Az angolok korlátozták több kérdésben is az amerikaiakat: korlátozták iparukat és ezzel ipari fejlődésüket, illetve korlátozták a határőrvidékre vagy azon túlra való költözésüket is.
A háború: Az Első Kontinentális Kongresszuson, 1774-ben Philadelphiában az amerikai gyarmatállamok összeülve eldöntötték a szembenállást. Az első fegyveres összecsapásra 1775-ben, Boston mellett egy fegyverraktárnál került sor. (Lexingtoni összecsapás) Közben 1776 július 2-án Thomas Jefferson megfogalmazta a Függetlenségi Nyilatkozatot. (Tankönyv: 43. oldal) Kihirdetése ma is nemzeti ünnep az USA –ban (július 4.) A Második Kontinentális Kongresszuson (1775 májusában) megszavazták az Anglia elleni háborút, és azt, hogy az amerikai seregeket George Washington vezesse. (Virginiai földbirtokos és katonatiszt) A Függetlenségi háborúban sokáig az angolok győztek (Charles Cornvallis tábornok vezetésével), de idővel az amerikaiak taktikát váltottak és rengeteg lesből támadással felőrölték a briteket. Két nagy amerikai győzelem: Saratoga mellett (1777) majd a döntő csata, melyben a franciák is segítették az amerikaiakat: Yorktown –nál (1781). Békekötés: Versaillesben (1783)
Az USA megalakulása: 1783 -ban Párizsban Anglia elismerte az USA függetlenségét! A 13 gyarmatból önálló ország született. A főváros kezdetben Philadephia volt, majd Washington lett. Első elnök: George Washington.
Alkotmány: Az USA létrehozta alkotmányát, mely rögzítette az ország irányítószerveit, és főbb elveit. Az első elnökök munkája benne volt. Ők voltak az alapító atyák: John Adams, Thomas Jefferson, James Madison, James Monroe.
Emberi szabadságjogok biztosítása (pl: szólásszabadság, vallásszabadság)
Hatalmi ágak megosztása (Montesquieu alapján). A kongresszus az elnök és az igazságszolgáltatás egymástól független és egymást ellenőrzi.
A központi hatáskörök és a tagállami hatáskörök elkülönítése. Szövetségi hatáskör lett a hadsereg vezetése, a külpolitika, a bankjegy gyártás és a posta.
A létrejövő USA hatalmi szervei: szenátus (vagy felsőház), benne minden állam két küldöttje, képviselőház (vagy alsóház), ahová minden államból lakosságszám arányosan érkeznek a képviselők. Együttes nevük: kongresszus.
A francia forradalom előzményei: A nagy francia forradalmat megelőző 150 év abszolutista időszakát nevezzük Ancien Regime -nek (jelentése: régi rendszer). Ezt a korszakot három francia uralkodó: 14., 15., és 16. Lajos jellemezte. Évszám szerint: 1643-1789 közti 146 évről beszélünk. Jelemzői:
A királyok nem hívták össze a rendi gyűléseket, helyette önkényesen uralkodtak abszolutista módon!
Az országban a legfelső 4-5% -ot a nemesség és a papság alkotta. Együttesen birtokolták a földek túlnyomó többségét és a fontosabb hivatalokat is. Ők alkották az első és második rendet! Kizsákmányolták a parasztságot, mely a népesség 80-85 %-át alkotta.
Megerősödött polgárság, az iparosok, kereskedők, értelmiségiek rétege. Éltették a felvilágosodást, ők alkották a harmadik rendet!
Az 1789 előtti válság okai:
Megoldási kísérletek: A király pénzügyi vezetői: Robert Turgot vagy Jacques Necker próbáltak takarékossági intézkedéseket bevezetni és a nemesektől több vámot szedni, de nem sikerült javulást elérniük.
A harmadik rend megerősödése: Három fontos, felvilágosult vezető emelte fel először a szavát azért, hogy a 3. rend nagyobb beleszólást kapjon az ország ügyeibe:
Végül annyit sikerül elérniük, hogy az udvar megengedte: kétszer annyi képviselőjük legyen a rendi gyűlésben. A korábban 900 fős rendi gyűlésben a három rend mindegyike 300 fővel képviseltette megát. Később viszont 1200 fős lett a gyűlés, melyből 300 - 300 volt a nemesség és papság száma és 600 a polgárságé. Viszont a rendek továbbra is külön üléseztek, így mindig leszavazták 2:1 arányban a harmadik rendet!
XVI. Lajos (1774-1792) végül a válság miatt 1789-ben arra kényszerült, hogy 175 év után összehívja a rendi gyűlést. A három rend képviselői megjelentek tehát Versaillesben, de a 3. rend azonnal követelni kezdte a közös ülésezést, mert akkor többségbe kerülhetett volna. Eleve 600-an voltak az 1200-ből, amihez hozzájött a másik két rendből átszavazók száma is. Ám a király ettől elzárkózott
Amikor a király bezáratta a 3. rend üléstermét, képviselőik a közeli Labdaházba vonultak (Versaille tornatermébe), ahol esküt tettek (június 20) arra, hogy egy új alkotmány létrehozásáig nem oszlanak fel. A király meghátrált és beleegyezett abba, hogy ezentúl közösen ülésezzen a három rend. Ugyanakkor zsoldosokat rendelt Párizsba. A zsoldosok megjelenésére a nép fellázadt: Camille Desmoulins vezetésével megrohamozta a Bastille börtönét (július 14.)! Kitört a forradalom: 1789 július 14.
Párizsban átmenetileg győzött a forradalom, de a vidéki falvakban is felkelés kezdődött. Megindult a "nagy félelem mozgalma": kastélyokat fosztottak ki. Következmény: a nemesek lemondtak kiváltságaik egy részéről (robot, 10-ed, megváltható lett a 9-ed) és elfogadták az "Emberi és polgári jogok nyilatkozatát" (1789 augusztus 26) Ennek lényege: megszűntek a születési kiváltságok, helyette sajtó-, szólás-, vallás-, gyülekezés szabadsága.
Új alkotmány létrehozása: A nemzetgyűlés 1789 és 1791 közt egy új alkotmányon dolgozott. Közben a király részt vehetett az üléseken, mégpedig vétójoggal. A pénzügyi válság enyhítésére a nemzetgyűlés assignátákat adott ki. Ezek az állam által lefoglalt egyházi vagyon egyes részeire váltható (kamatozó) utalványok voltak.
Az új alkotmány jellemzői:
A király szökése ellenszenvessé tette XVI. Lajost a nép szemében. Két hónappal később pedig tetőzött a király elleni hangulat, amikor vétóival meggátolta a vidéki nemzetőrök Párizsba rendelését. A párizsi tömeg Danton vezetésével elfoglalta a királyi palotát és őrizetbe vette a királyt. A forradalom új szakaszába lépett, ugyanis a nemzetgyűlés feloszlott és a választások után a girond párti képviselők alkották az új nemzetgyűlés (más nevén konvent) többségét. A királyt letartóztatták.