A 15 éves háború és a Bocskai-felkelés

Ebben a háborúban 1591 és 1606 között az Oszmán Birodalom harcolt az Ausztria vezette keresztény szövetséggel, melyben tag volt a Királyi Magyarország, Erdély és Havasalföld is.

A 15 éves háború célja, lényege: A törökök 1541 és 1568 között kibővítették a Hódoltságot majd a Drinápolyi békében megállapodtak az új határokról. A béke 23 évvel később, 1591-ben véget ért, amikor a törökök egy határvitát követően megtámadták a Dunántúlt. Ezzel kezdetét vette a 15 éves háború.

A háború első szakasza: A horvátországi Sziszek várának török megtámadása indította el a háborút. A török 150 ezres sereggel támadt a Dunántúli magyar várakra, elfoglalva például Veszprémet. Erre válaszul I. Rudolf császár megalakította a Szent Ligát, mely esküt tett a törökök legyőzésére. Az összefogás tagja lett: Ausztria, Magyarország, Erdély és Havasalföld is. A szövetség hadvezére, Pálffy Miklós 1593-ban visszafoglalta a nógrádi várakat (Buda felett), Bocskai István pedig Havasalföldön győzte Gyurgyevónál a Dunán átkelő törököket (1595). Viszont eközben elesett Győr (1594) és Eger is (1596).

A háború nagy csatája: Mezőkeresztesnél 1596-ban nyílt csatában győznek a törökök az osztrák-magyar-erdélyi hadak felett. Ez nagy fordulópont, mert ezt követően Erdély és annak vezetője Báthory Zsigmond kilép a Szent Ligából.

A háború második szakasza: Két fontos változás történt 1600-ban: egyrészt a török elfoglalta Kanizsát, másrészt az osztrákok bevonultak a szövetségből kilépő Erdélybe. Így innentől a harcok már két helyszínen folytak: egyrészt továbbra is folyt a küzdelem a Dunántúlon és a Felvidéken az osztrák-magyar csapatok illetve a törökök közt, másrészt Erdélyben szabadságharc kezdődött Bocskai csapatai és az osztrákok közt.

A Bocskai-szabadságharc (1604-1606)

Erdély területén 1600 nyarától osztrák elnyomás vette kezdetét:

• Basta generális felségárulási perekben rengeteg földet szerzett a magyar főuraktól
• Az osztrákok visszaszorították a NEM katolikus egyházakat, vallásüldözés kezdődött
• Az erdélyi lakossággal szemben adók, beszállásolások formájában érvényesült az osztrák elnyomás. (Beszállásolások = osztrák katonák elhelyezése a parasztoknál. Jobbágyköltségen etetés, itatás, szállásolás.)

A fentiek miatt Erdély népe Ausztria ellen fordult. Már nem a törökök, hanem az osztrákok lettek az ellenség. Szabadságharc kezdődött, amikor az egyik legnagyobb Erdély-környéki birtokos, Bocskai István letartóztatását rendelték el az osztrákok. A hajdúk Bocskai védelmére keltek, sereget hoztak létre és kezdetét vette a Bocskai-szabadságharc. (Hajdúk = az Erdély és Bécs közti marhakereskedelemben ők voltak a hajtók, akik bár paraszti sorból származtak, értettek a fegyverforgatáshoz.)

A Bocskai vezette hajdúsereg 1604 ősze és 1605 nyara közt kiűzte az osztrákokat Erdélyből, majd a Felvidékről is. Bocskait fejedelemmé választották 1605-ben. Központja Kassa lett. Bocskai a győzelmeit a hajdúknak köszönhette, hálából letelepítette őket - számtalan kiváltsággal - Debrecen környékén (a mai Hajdúságban). Bocskai szabadságharca győzött. Bécsi béke:

• Erdély területekkel bővült
• Befejeződtek a felségárulási perek, beszállásolások
• Ausztria lemondott Erdélyről
• Vallásszabadság érvényesült Erdélyben és a királyi Magyarországon

A 15 éves háború vége: A Bocskai szabadságharc alatt a Királyi Magyarország tovább harcolt a törökökkel. Az erőviszonyok kiegyenlítettekké váltak. Esztergom újra török kézre került, és a szultán megszerezte Kanizsát és Egert. Viszont a magyarok több felvidéki várat is visszafoglaltak. A harcokat a zsitvatoroki béke zárta le:

• Új határvonal lett több helyen is a Hódoltság és a Királyi Magyarország közt
• A császárnak már nem kellett adót fizetnie a szultánnak

Erdély virágkora és bukása

I. A nemesek előretörése: A Habsburg családon belül 1608-ban viszály támadt. Mátyás főherceg kikényszerítette bátyja Rudolf császár lemondását. A családi vitát kihasználva a magyar nemesség az 1608-as pozsonyi országgyűlésen elérte kiváltságai megerősítését (Nemesi kiváltságok: adómentesség, jobbágyoktól adószedés, rendi gyűléseken részvétel)

II. Erdély virágkora: Bocskai után Rákóczi Zsigmond, majd Báthori Gábor ragadta magához a hatalmat (1608-1613) Báthori Gábor alatt a rendek közt széthúzás és viszály támadt a fejedelem kalandor-politikája miatt. Báthori a Habsburgokhoz közeledett, így Bethlen Gábor török támogatással eltávolította a hatalomból.

Bethlen Gábor (1613-1629):

Fellendítette Erdély iparát, német bányászok és iparosok behívásával, majd feltöltötte a fejedelmi kincstárat, pl. azzal, hogy állami monopóliummá (kiváltsággá) tette a szarvasmarha, méz, viasz és vas kereskedelmet. A gazdaságban a merkantilizmus volt a cél, melynek lényege, hogy a vámok szabályozásával elérjék, hogy az országba alapanyagok érkezzenek, miközben maximalizált késztermék export történjen és ne megfordítva folyjon a kereskedelem. Pozitív fizetési mérleg és iparfejlődés a cél. Bethlen részt vett a Habsburgok elleni összefogásban, a 30 éves háború során (1618-1648). Az 1619-1620 as években megtámadta a Királyi Magyarország osztrák helyőrségeit, és kiűzte a Habsburg csapatokat. A magyar rendek 1620-ban (Besztercebányán) királyukká választották. Az 1621-es nikolsburgi békében lemondott magyar királyi címéről és a Felvidékről, de 7 vármegyét Erdélyhez csatolhatott. Bethlen fejlesztette az oktatást, Gyulafehérváron (Erdély központjában) főiskolát alapított.

I. Rákóczi György (1630-1648):

Uralma alatt is tovább tartott Erdély virágkora, hisz a fejedelem jó viszonyt ápolt a törökökkel. Folytatta Erdély fejlesztését és a merkantilista gazdaságpolitikát. Szintén részt vett a 30 éves háborúban (mint Bethlen) mégpedig svéd kérésre, a Habsburgok ellen támadva. Ő is elfoglalta a Felvidéket, majd előnyös békét kötött Béccsel, melyben vallásszabadságot harcolt ki a jobbágyok számára.

III. Erdély bukása: II. Rákóczi György uralkodása alatt (1648-1660) Erdély engedetlen lett a szultánnal (IV. Mehmeddel) szemben. A fejedelem török engedély nélkül támadt Lengyelországra, a szultán bosszúból hatalmas török-tatár sereggel pusztította végig Erdélyt. A törökök bevették Váradot (1660), és a Partiumot a Hódoltsághoz csatolták. Erdély a későbbiekben török vazallus-állam lett az Apafyak fejedelemsége alatt.

A török kiűzése Magyarországról

Török támadás Bécs ellen: A szultán, IV. Mehmed (1648-1687) ekkor döntő lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy megtámadja és meghódítja Ausztriát. Kara Musztafa és Murád Giráj kán vezetésével óriási had vonult a Duna két partján Bécshez, melynek védelmét Rüdiger Starhemberg és Lotaringiai Károly vezette. A 120 ezres oszmán sereg 1683 július 19-én fogott Bécs ostromához. Szeptember 2-án elesett a külváros ekkor azonban megérkezett a császárral szövetséges Sobieski János, lengyel uralkodó 30 ezres hada, mely felszabadította Bécset! 

A török kiűzésének első szakasza: A törökök kiűzése 16 évig tartott (1683-1699). Ennek első szakaszában XI. Ince pápa erős keresztény szövetséget szervezett a török ellen. Ez volt a Szent Liga (1684). Tagjai: Ausztria, Lengyelország, Velence és egyes német tartományok (Bajor, szász). A pápa rászorította XIV. Lajost egy 20 éves fegyverszünet megkötésére a Habsburgokkal, így Ausztria koncentrálhatott a török elleni harcra.

A Thököly kezén lévő Felvidék 1685-ben esett el, amikor a kuruc vezér emberei átálltak az osztrákok oldalára. Thököly elmenekült és végül Törökországban halt meg. Buda 78 napos ostrom után, 1686 szeptember 2 -án került újra keresztény kézre. Összesen 145 éven keresztül volt török kézen. 

1687-re Magyarország túlnyomó része a Délvidék kivételével felszabadult a török uralom alól. Döntő csata zajlott Nagyharsánynál, melyet "második mohácsi csatának" is hívnak és Lotaringiai Károly győzelmével zárult.

A török kiűzésének második szakasza: A harcok 1688-ra befejeződhettek volna, ám XIV. Lajos megszegve korábbi ígéretét, megtámadta Ausztriát. Emiatt a császár seregeit nyugatra kellett küldeni, és a török elleni harcok elhúzódtak. Köprülü Musztafa erőskezű nagyvezérként a fegyelem megerősítésével újjászervezte a török hadakat és ellentámadásokat kezdett. Újra török kézre került Belgrád.

Utolsó nagy csaták:

• Nagyharsányi csata (1687) Második Mohács
• Szalánkeméni csata (1691) - itt hal meg Köprülü Musztafa
• Zentai csata (1697) - Savoyai Jenő szétveri a délvidéki török seregeket

Békekötés: A karlócai béke 1699 -ben lezárta a török háborúk korát. Ám annak, hogy a törököket Ausztria űzte ki, ára volt. A magyaroknak az 1687-es pozsonyi országgyűlésen le kellett mondaniuk szabad királyválasztó jogukról és el kellett fogadniuk az örökös Habsburg uralmat. Innentől a Habsburgok férfiága adta a magyar királyokat, és a magyarok lemondtak az Aranybulla ellenállási záradékáról. A karlócai békében Magyarország a Temesköz kivételével felszabadult.

Berendezkedés 1699 után, az osztrák uralom alatt:

• Bizonyos területeket Ausztria elvett Magyarországtól és közvetlen Bécs alá rendelt. Ilyen volt Erdély és a Határőrvidék is. A határőrvidéken szerbek éltek, és 1698-1705 közt autonómiát élveztek, kiváltságokkal. Ők őrizték a déli határokat. Erdélynek saját országgyűlése lett (Gyulafehérváron) és Bécsből irányították területét.
• Bécs fegyverrel meghódított területként kezelte Magyarországot. Az Udvari Kamara irányította a felszabadított területeket.
• A magyar nemesek csak úgy kaphatták vissza a török alól felszabadult birtokaikat, ha földjeik értékének 10% -át fegyverváltság címén kifizetik a kincstárnak. (jus armorum)
• A lakosságra nagy terhek nehezedtek: új adóemelések, és az osztrák katonák kötelező beszállásolása, kiteleltetése
• Az Udvar hitelezői, hadvezérei hatalmas birtokokat kaptak Magyarországon
• Bécs szélnek eresztette a magyar végvári katonákat.

 ------- D O L G O Z A T------

Erdély helyzete: Erdélyt 1687-ben Lotaringiai Károly csapatai szabadították fel. Apafy fejedelemnek alá kellett írnia a balázsfai szerződést, melyben 700 ezer forint megfizetésére és 12 vár átadására kötelezte magát a tartomány. Apafi után Lipót lett Erdély ura, és 1691-ben adta ki a Leopoldinumot, melyben biztosította az erdélyi hagyományok tiszteletét. A fejedelemség élére gubernátor került. 

A Rákóczi-szabadságharc

A magyar lakosság sérelmei: A török kiűzése után az osztrák hadsereg megszállva tartotta az országot és erős elnyomás vette kezdetét. A nemesek és a parasztok is "nyögtek" az osztrák uralom alatt, főleg az adók és a vallási elnyomás illetve beszállásolás okozott tömeges elégedetlenséget. Először 1697-ben Hegyalján történt lázadás I. Lipót uralma ellen.

II. Rákóczi Ferenc: Az ország legnagyobb és leggazdagabb birtokosa volt, mikor Bercsényi Miklós felvidéki főnemessel titkos levelezésbe kezdett arról, hogy francia segítséggel rázzák le az országról az osztrák uralmat. A levelek azonban Bécs kezébe kerültek, így az Udvar letartóztatta Rákóczit, aki hamar megszökött és Lengyelországba menekült. Itt kereste meg Brezán várában a magyar parasztok egyik küldöttsége azzal a kéréssel, hogy térjen haza és álljon egy Ausztria ellenes felkelés élére.

A szabadságharc első szakasza: A szabadságharc 1703-ban a brezáni kiáltvánnyal vette kezdetét, melyben Rákóczi általános harcra hívta az egész országot! Ekkor még a magyar nemesek többsége csak parasztlázadásnak tartotta a felkelést. Így Károlyi Sándor megyei alispán (később Rákóczi fő hadvezére) szétverte az első felkelő csoportokat. Ám Rákóczi két rendelettel egységet teremtett a parasztok és nemesek közt:

Parasztok megnyerése: Vetési pátens => a csatlakozó parasztok és családjaik mentesülnek a harc idejére a földesúri szolgáltatások alól.

Nemesek megnyerése: Gyulai pátens => Tilos a nemesek kastélyainak fosztogatása.

Az első hadi-sikerek (1703-1705): Elsőként a Felvidék, majd a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze került a magyar kuruc-seregek kezére. A Dunántúl és Erdély csak időlegesen lett a felkelőké. A gyors győzelmek hátterében az állt, hogy Ausztria Nyugat-Európában is harcolt, a Spanyol örökösödési háborúban a franciák ellen, így serege egy része ott volt lekötve.

Fordulópont: 1704 nyarán Ausztria nagy győzelmet aratott a felkelésünket támogató francia hadseregen Höchstadt mellett. Innentől Bécs egyre több katonát tudott Magyarországra küldeni.

Országgyűlések: A szabadságharc 8 éve alatt két fontos országgyűlés is volt:

Szécsényi országgyűlés (1705): Itt választották vezérlő fejedelemmé Rákóczit, majd a rendek szövetséget (konföderációt) kötöttek és egy 24 tagú szenátust választottak a fejedelem mellé. Létrejött egy kancellária, egy Gazdasági Tanács (feladata: hadsereg ellátása) és döntés született saját pénz gyártásáról. Ez volt a Libertas, a rézpénz! Mindezeken túl vallásszabadságot hirdettek a 3 legnagyobb felekezetnek (katolikus, evangélikus, református)

Ónodi országgyűlés (1707): Itt már a nemesség elégedetlenkedett, ám Rákóczi emberei megfélemlítették őket. Kimondták a Habsburg-ház trónfosztását és kétmillió forint adót vetettek ki az országra, melyet a nemeseknek is fizetniük kellett (jövedelmük után)

A szabadságharc második szakasza (1708-1711): A szabadságharc 1708 és 1711 közt már osztrák győzelmeket hozott. Trencsénnél 1708-ban a kuruc főerőket szétverték a császári hadak, melyek élén Pálffy János tábornok állt. Vele szemben Károlyi Sándor és Bottyán János tábornokok, illetve Esze Tamás (korábbi jobbágy) vezették a kurucokat. Az 1708-1711 közti években egyre szaporodtak az átállások, például Ocskay László brigadéros is átállt (amiért később ki is végezték a kurucok). Súlyosbította a helyzetet a sok járvány, például 1709-ben egy országos pestisjárvány, mely Vak Bottyánt is elvitte.

Utolsó kuruc sikerek: az 1708-as sárospataki országgyűlésen még egyszer sikerült feltüzelni a kurucokat, mikor Rákóczi hajdúszabadságot ígért, és ennek hatására 1710-re még fellángoltak a harcok. Romhánynál megállították az osztrákokat és Északkelet-Magyarországra húzódtak vissza, a végső ellenállásra.

Rákóczi 1707 -től mindent elkövetett azért, hogy külső szövetségeseket találjon, hiszen Franciaország vesztésre állt és egyre kevéssé tudta támogatni a magyarokat. Ám csak I. Péter orosz cárral tudott konkrét szerződést aláírni de az az egyezmény is későn született meg. 

A szatmári béke: Pálffy János császári főparancsnok - Rákóczi távollétében (aki épp I. Péternél járt) - Károlyi Sándor kuruc generálissal kezdett fegyverszüneti tárgyalásokat. A végső egyezséget a szatmári gyűlésen hagyták jóvá a magyar nemesek, majd 1711 április 30-án a majtényi síkon 12 ezer kuruc felkelő ünnepélyes zászlóletételen jelent meg. Békepontok:

• Teljes amnesztia és büntetlenség minden magyar katonának
• alkotmány visszaállítása
• szabad vallásgyakorlat
• országgyűlések jogköreinek visszaállítása

A béke kifejezetten enyhe volt a magyarokra nézve. Rákóczi Törökországban telepedett le, soha nem tért vissza Magyarországra. Rodostóban halt meg 1735-ben.

A bukás okai:

• A magyar felkelők nem találtak külső szövetséges hatalmakat, akik segítették volna harcunkat az osztrákok ellen.
• A magyar seregek felszereltsége képzettsége, harci tapasztalata alatta volt az osztrákokénak.
• A kuruc állam gazdasági és pénzügyi gondokkal küzdött, melyeken soha nem tudott igazán úrrá lenni.
• Járványok, átállások.