Menü:

• 1.) A korai és érett európai középkor
• 2.) A kora-újkor története
• 3.) A vegyes-házi királyok és török idők Magyarországon

3.) Folytatása: II. Belső széthúzás az országban (1490-1516):

A magyar nemesség két táborra oszlott, melyek a gyenge kezű király mellett egymással vetélkedtek a hatalomért. Az egyik a köznemesek tábora volt, Szapolyai János (erdélyi vajda) és Werbőczy István ítélőmester vezetésével, a másik pedig a főnemesi tábor a Báthoryak vezetésével. A vetélkedés három oka:

• Melyik tábor adja az éppen soron következő nádort?
• Ki legyen a soron következő király, ha II. Ulászló gyermektelenül halna meg?
• Azonos jogai vannak e a köznemeseknek és főnemeseknek?

Mindhárom kérdésben átmeneti győzelmet arattak a köznemesek. A nádor kérdést illetően a köznemesi párt sikerét jelentette, hogy Werbőczy rövid időre betölthette ezt a tisztséget. A király-kérdést illetően a két párt két döntést hozott, mely ellentmondott egymásnak. 

• A köznemesi párt az 1505 -ös rákosi végzésben kimondta: ha a király fiú utód nélkül halna meg, akkor az országgyűlés nemzeti királyt fog választani. Ez kimondatlanul Szapolyait jelentette!
• Ezzel szemben a főnemesi párt 1506-ban egy házassági szerződés révén Habsburg Ferdinándot jelölte meg következő királyként! (II. Ulászló lányát összeadták Ferdinánddal.)

A két ellentétes döntés után végül 1506-ban fia született II. Ulászlónak, így a vita elnapolódott. Ám később, 1526-ban emiatt majd polgárháborúba sodródik az ország!

A harmadik vitakérdés a fő-. és köznemesek közt, a jogok kérdéséről szólt, nevezetesen, hogy a köznemesek azonos jogállásúak e a főnemesekkel?! A megoldást Werbőczy híres Tripartituma jelentette. Jelentése: Hármaskönyv és 1514-ben keletkezett!

Tripartitum (Hármaskönyv): Ebben Werbőczy összefoglalta a köznemesség kivívott jogait, kimondta hogy az ország egységét a Szent Korona jelképezi, és a rendek (nemesek) a királlyal együtt alkotják. Tehát: a nemesek jogilag egységes réteget képeznek és a törvényalkotás joga révén a királlyal közösen uralkodnak! A Tripartitumról nem alkottak törvényt, mégis 1848-ig meghatározó lett Magyarországon.

A Dózsa-féle parasztfelkelés (1514): 

Előzményei: Bakócz Tamás esztergomi érsek és bíboros javaslatára a pápa keresztes hadjárat elindítását rendelte el 1514 -ben. Cél, a Török Birodalom legyőzése és visszaszorítása volt, a hadjárat résztvevői pedig a tervek szerint magyar parasztok. 

A parasztsereg élére Dózsa György végvári vitézt nevezték ki. A hadjárat elindulásának küszöbén azonban a nemesség tiltakozni kezdett a parasztjaik munkától való elvonása miatt és az egész akció lefújását követelte a királytól. Az uralkodó elhatározta, hogy visszavonja a kersztes hadjáratra kiadott utasítást. Válaszul a parasztok tiltakozni kezdtek, mert úgy hitték, hogy a király a beígért üdvözülést meg akarja fosztani tőlük. Közben lázító agitátorok jelentek meg köztük és a jobbágyokat a nemesek ellen fordították. Így a török elleni hadjárat végül parasztlázadássá változott. 

A parasztseregek Erdély felé vonultak, számtalan nemesi kastélyt kifosztva. Közben a király és a nemesség összefogtak és katonákat küldtek Dózsáék ellen. Az első összecsapást Nagylaknál azonban a parasztok nyerték, Báthory István temesi ispán ellen. A döntő csata Temesvár mellett zajlott, ahol Báthory és Szapolyai János erdélyi vajda seregei legyőzték a jobbágyokat. Megtorlásul Dózsát megkínozták, és növelték a parasztok terheit (robot növelése, költözés megtiltása)!

A mohácsi csata előzményei

Trónutódlás: II. Ulászlónak váratlanul született fia, II. Lajos, így a fő-, és köznemesek közti harc az új király személyéről, elhalasztódott. II. Lajos 10 éves volt apja halálakor, így nagykorúsításáig egy nemesekből-főpapokból álló tanács vezette az országot.

Külpolitikai helyzet Mohács előtt: Európát három konfliktus kötötte le ekkoriban.

• Németországi parasztháború (1524/26)
• Reformáció
• Habsburg - francia ellentétek Észak-Itália birtoklásáért

Mindezek miatt az európai hatalmak nem segítettek a magyaroknak a török támadás elleni felkészülésben.

Török - magyar viszony: A két ország között Mátyás óta, az 1483-as békekötéstől béke volt. A törökök rendszeresen elküldték követeiket a magyar királyokhoz, hogy ezt a békét meghosszabbítsák. Ám 1520-ban II. Lajos elutasította a béke meghosszabbítását, mert úgy gondolta, hogy Szelim szultán 1520-as halála után lehetősége lesz a délvidéki várak visszavételére. Ám súlyosan tévedett: az új szultán I. Szulejmán minden korábbi török uralkodónál nagyobb hódításokra készült. 

Török támadás (1521-1526): Az 1521-es török hadjárat Szulejmán vezetésével Isztambulból indult, és a magyar végekhez érve elfoglalta Szabácsot illetve Nándorfehérvárt is. A második, 1523/24 -es török hadjáratot a nándorfehérvári bég indította és bevette Szörényvárt. A védekező magyar csapatokat Tomori Pál, kalocsai érsek vezette. II. Lajos kísérletet tett arra, hogy összetartsa a magyar nemeseket és a királyi tekintélyt helyreállítsa. (Ekkor nevezte ki nádornak Werbőczyt.) Az 1526-os török hadjárat célja már Magyarország végső legyőzése és elfoglalása lett!

Mohácsi csata (1526 augusztus 29.): A 60 ezres török sereg Pétervárad és Újlak bevétele után kelt át a határt jelentő Száván. Tomori nem tudta meggátolni sem a Száván sem a Dráván való oszmán átkelést, így a törökök Mohács alá érhettek. A magyar király hadai Pest alól érkeztek, 28 ezer fővel. Ám Szapolyai János 15 ezres és Frangepán Kristóf 8-10 ezres serege lekéste a csatát. Így 60 ezer török állt szembe 28 ezer magyarral. A törökök gyors győzelmet arattak, elesett 28 főúr, hét főpap és II. Lajos is. A török feldúlta Budát, majd az országot legyőzöttnek minősítve kivonult hazánkból. (Új határ: Nándorfehérvár - Eszék vonal.)

Az ország három részre szakadása

 Polgárháború: A török távozása után, 1526 -ban a főnemesek Habsburg Ferdinándot a köznemesek pedig Szapolyait választották királyukká. Kettejük közt polgárháború kezdődött és a harcokat Ferdinánd nyerte. Ekkor azonban Szapolyai alkut kötött a szultánnal: hűbérese lesz, ha cserébe a törökök kiűzik az osztrákokat. Az alku működött: a törökök elűzték Ferdinándot, aki csak a Dunántúlt és a Felvidéket tudta megtartani az ország többi részén pedig Szapolyai lett az úr. (1529-ben Budán ült a trónra.)

Váradi békében (1538):  Szapolyai ígéretet tett Ferdinándnak: halála után átadja neki Magyarország egészét. Mivel azonban közben 1540-ben fia született: ő maga szegte meg az alkut. Halálakor trónját csecsemő fiára (János Zsigmond) hagyta. (A váradi alkut titkos volt.)

A három részre szakadás: Szapolyai a halálos ágyán 1540-ben csecsemő gyermeke mellé gyámnak nevezi ki Fráter Györgyöt (Martinuzzi György) és Török Bálintot, akik elérik a szultánnál, hogy elismerje a kisgyermeket (János Zsigmondot) magyar királynak. Ferdinánd azonban nem törődött bele, hogy becsapták és nem övé, hanem a gyermeké lett a magyar trón és Budára támadt.

Ekkor Szapolyai özvegye (Izabella királyné) behívta a törököket, így 1541 augusztus 29 –én Buda 145 évre oszmán kézre került. Az ország pedig három részre szakadt. A gyermekkirály gyámjaival: Izabella királynéval és Fráter Györggyel együtt Erdélybe ment, ahol a török nevében uralkodhatott, Erdély és a Tiszántúl felett. Az ország középső részén, vagyis az Alföldön és a Duna-Tisza közén illetve Budán a török lett az úr. Ez volt a Hódoltság. (Itt jött létre a budai vilayet). A Dunántúlon pedig és a Felvidéken maradt a Habsburg uralom, a Magyar Királyság, Ferdinánd uralma alatt.

Kísérlet az ország egyesítésére: A gyermek király gyámja, Fráter György a titkos, Gyalui egyezményben arra tett kísérletet, hogy Erdélyt és a királyi Magyarországot egyesítse. 1541-ben felkínálta hát az ország keleti részeit Ferdinándnak, ha az visszafoglalja a töröktől Budát. Az osztrákok azonban kudarcot vallottak Buda visszavételével és kivívták a szultán haragját, aki újabb sereget indított a Hódoltság kibővítésére.

Várháborúk kora:

Az 1541 és 1568 közt három nagy háborús időszak követte egymást:

1. Az 1541 és 1546 közti török várfoglalások: A törökök beveszik a Buda környéki várakat, elesik Esztergom (1543), Tata, Visegrád, Nógrád, Hatvan, és elesik néhány dunántúli magyar erősség is: Siklós, Pécs, Pápa, Székesfehérvár.
2. Az 1552 - 1556 -os török hadjáratok
3. Az 1566 -os szigetvári török várostrom

Az 1552-es török-magyar harcok: 1552-ben két török sereg támadt az országra. Az egyiket Ahmed másodvezér vezette Erdély ellen, elfoglalva Temesvárt és elérve Szolnokot, a másikat Ali budai pasa vezette és Veszprém illetve néhány felvidéki vár bevétele után szintén Szolnok alá ért. A két oszmán sereg egyesülve foglalta el Szolnokot, majd közösen indult Eger bevételére.

Egri ostrom: A várat 2000 magyar katona védte a kb. 40 ezres oszmán haddal szemben, Dobó István vezetésével. A védők 38 napig tartottak ki, mikor a törökök végül 1552 október 17-én feladták a harcot és elvonultak. (Az egri vár végül csak 44 évvel később, 1596-ban került török kézre.)

Az 1566-os szigetvári ostrom: A Dél-dunántúli Szigetvárt Zrínyi Miklós védte. Amikor elfogytak készletei (lőszer, élelem) feláldozta magát: kitört a várból és embereivel hősi halált halt. A várostrom alatt hunyt el Szulejmán is. Az új szultán II. Szelim békét kötött a magyarokkal.

Drinápolyi béke (1568): II. Szelim és Miksa osztrák császár köti meg a békét. Lényege: A császár évi 30 ezer arany adót fizet a szultánnak, aki megtartja az addig elfoglalt magyar várakat. (Pl.: Szigetvárt)

A királyi Magyarország és a Hódoltság (TK.163)

Királyi Magyarország: Az a terület, melyen 1526 és 1699 közt a Habsburgok uralkodtak. A terület jellemzői:

Fővárosa Pozsony lett (mert Budát 1541-ben elfoglalta a török) => 1848-ig főváros

A Királyi Magyarország fő része: Dunántúl + Felvidék

Fontos irányító szerve: a Magyar Kamara volt Pozsonyban. Pénzügyeket irányította.

A Királyi Mo. határain végvári vonal húzódott, ezek közt 4-5 volt nagy méretű (ezer katonánál több várvédővel) pl.: Győr, Kanizsa, Veszprém, Eger, Komárom. 20-30 közepes méretű vár (ezek 100-500 közti várvédővel), pl.: Nógrád, Sümeg és volt számos úgynevezett erősség (őrhely) is, 100 -nál kevesebb katonával.

A Királyi Mo.főkapitányságokra oszlott.

A magyar rendek (vagy nemesek) erős befolyással rendelkeztek, együttműködtek a királlyal. Ez a rendi dualizmus. Tarthattak országgyűléseket és szabadon dönthettek az adó- és újonc megajánlásról.

Hódoltság:

A Hódoltságban a török parancsolt. A terület élén a budai vilayet vezetője, a budai pasa állt.

Később, 1541 után a Hódoltság terjeszkedett és már több vilayetre oszlott.

A bíráskodást a török muftik és kádik végezték, az adókat a defterdárok szedték be.

A hódoltságban - miként a birodalomban máshol is - a szultán szolgálati és nem örök birtokokat adományozott embereinek.

Kettős adózás: hódoltsági parasztok adóztak a töröknek és korábbi uraiknak is.

Reformáció Erdélyben

Erdély helyzete, státusza: A három részre szakadás után, vagyis 1541 -től 1570-ig a csecsemő, majd kisgyermek János Zsigmond nem erdélyi fejedelemként, hanem az úgynevezett Keleti Királyság uralkodójaként állt a tartomány élén. Később viszont az 1570-es speyeri egyezményben lemondott királyi címéről és Erdély fejedelme lett. (Speyeri alku: János Zsigmond - Miksa közt születik.)

Erdély első fejedelmei: János Zsigmond halála után az erdélyi nemesek Báthori István választották fejedelemmé 1571-ben. Uralma alatt a lengyel nemesek is meghívták trónjukra, így egy ideig egyszerre volt erdélyi fejedelem és lengyel király. Néhány évtizedre a Báthori családból kerültek ki Erdély fejedelmei. (B.Zsigmond, B. András)

Erdélyi államszervezet: A tartomány központja és a fejedelem székhelye Gyulafehérvár volt. A mindenkori fejedelem erős hatalmat tartott kezében, a nemesek (rendek) kevéssé szólhattak bele döntéseibe. A földek jelentős része volt fejedelmi birtok.

Erdélyi reformáció: Az 1517-ben Luther Márton nyomán kezdődő reformáció hamar eljutott Erdélybe. Elsőként a szász (német) lakosság vette át a lutheránizmust és a kálvinizmust. Később magyar a főnemesek egy része is áttért, pl.: Perényi Péter (Sárospataki uradalmában), Nádasdy Tamás (sárvári uradalmában). (Tk.166.old)

Lutheránizmus Erdélyben: Sylvester János fordította le magyarra az első Bibliát (Újszövetség). Létrejött a magyarországi lutheri egyház. Híveik többsége: itt élő németekből, szlovákokból, erdélyi szászokból állt. Idővel új elnevezésük: evangélikus lett. 

Kálvinisták Erdélyben: A kálvinizmus magyarországi híveit reformátusoknak nevezték (nevezik). Itteni központjuk Debrecen volt (Kálvinista Róma), ahol Méliusz Juhász Péter szilárdította meg a református egyházat. Az 1562-es debreceni zsinat mérföldkő volt.

A reformáció erdélyi sajátosságai:

magyar vármegyék lakossága: Erdélyben református, Magyarországon katolikus

• székelyek vallása: katolikus
• szászok (német): evangélikusok
• románok vallása: görög-keleti (ortodox)
• magyarok elszórtan Erdélyben: unitáriusok

Erdélyben az 1557-es tordai országgyűlés kimondta a vallásszabadságot az evangélikusokra nézve, majd 1568-ban minden erdélyi vallásfelekezetre. A reformáció során magyarra fordították a Bibliákat, magyar nyelven kezdték nyomtatni a protestantizmus elveit és nagy számban létesültek református, evangélikus iskolák országszerte. Híres volt a sárospataki, gyulafehérvári és debreceni protestáns iskola. (Debreceni református kollégium)

A Tizenötéves háború

Ebben a háborúban 1591 és 1606 között az Oszmán Birodalom harcolt az Ausztria vezette keresztény szövetséggel, melyben tag volt a Királyi Magyarország, Erdély és Havasalföld is.

A 15 éves háború célja, lényege: A törökök 1541 és 1568 között kibővítették a Hódoltságot majd a Drinápolyi békében megállapodtak az új határokról. A béke 23 évvel később, 1591-ben véget ért, amikor a törökök egy határvitát követően megtámadták a Dunántúlt. Ezzel kezdetét vette a 15 éves háború.

A háború első szakasza: A horvátországi Sziszek várának török megtámadása indította el a háborút. A török 150 ezres sereggel támadt a Dunántúli magyar várakra, elfoglalva például Veszprémet. Erre válaszul I. Rudolf császár megalakította a Szent Ligát, mely esküt tett a törökök legyőzésére. Az összefogás tagja lett: Ausztria, Magyarország, Erdély és Havasalföld is. A szövetség hadvezére, Pálffy Miklós 1593-ban visszafoglalta a nógrádi várakat (Buda felett), Bocskai István pedig Havasalföldön győzte Gyurgyevónál a Dunán átkelő törököket (1595). Viszont eközben elesett Győr (1594) és Eger is (1596).

A háború nagy csatája: Mezőkeresztesnél 1596-ban nyílt csatában győznek a törökök az osztrák-magyar-erdélyi hadak felett. Ez nagy fordulópont, mert ezt követően Erdély és annak vezetője Báthory Zsigmond kilép a Szent Ligából.

A háború második szakasza: Két fontos változás történt 1600-ban: egyrészt a török elfoglalta Kanizsát, másrészt az osztrákok bevonultak a szövetségből kilépő Erdélybe. Így innentől a harcok már két helyszínen folytak: egyrészt továbbra is folyt a küzdelem a Dunántúlon és a Felvidéken az osztrák-magyar csapatok illetve a törökök közt, másrészt Erdélyben szabadságharc kezdődött Bocskai csapatai és az osztrákok közt.

A Bocskai-szabadságharc (1604-1606)

Erdély területén 1600 nyarától osztrák elnyomás vette kezdetét:

• Basta generális felségárulási perekben rengeteg földet szerzett a magyar főuraktól
• Az osztrákok visszaszorították a NEM katolikus egyházakat, vallásüldözés kezdődött
• Az erdélyi lakossággal szemben adók, beszállásolások formájában érvényesült az osztrák elnyomás. (Beszállásolások = osztrák katonák elhelyezése a parasztoknál. Jobbágyköltségen etetés, itatás, szállásolás.)

A fentiek miatt Erdély népe Ausztria ellen fordult. Már nem a törökök, hanem az osztrákok lettek az ellenség. Szabadságharc kezdődött, amikor az egyik legnagyobb Erdély-környéki birtokos, Bocskai István letartóztatását rendelték el az osztrákok. A hajdúk Bocskai védelmére keltek, sereget hoztak létre és kezdetét vette a Bocskai-szabadságharc. (Hajdúk = az Erdély és Bécs közti marhakereskedelemben ők voltak a hajtók, akik bár paraszti sorból származtak, értettek a fegyverforgatáshoz.)

A Bocskai vezette hajdúsereg 1604 ősze és 1605 nyara közt kiűzte az osztrákokat Erdélyből, majd a Felvidékről is. Bocskait fejedelemmé választották 1605-ben. Központja Kassa lett. Bocskai a győzelmeit a hajdúknak köszönhette, hálából letelepítette őket - számtalan kiváltsággal - Debrecen környékén (a mai Hajdúságban). Bocskai szabadságharca győzött. Bécsi béke:

• Erdély területekkel bővült
• Befejeződtek a felségárulási perek, beszállásolások
• Ausztria lemondott Erdélyről
• Vallásszabadság érvényesült Erdélyben és a királyi Magyarországon

A 15 éves háború vége: A Bocskai szabadságharc alatt a Királyi Magyarország tovább harcolt a törökökkel. Az erőviszonyok kiegyenlítettekké váltak. Esztergom újra török kézre került, és a szultán megszerezte Kanizsát és Egert. Viszont a magyarok több felvidéki várat is visszafoglaltak. A harcokat a zsitvatoroki béke zárta le:

• Új határvonal lett több helyen is a Hódoltság és a Királyi Magyarország közt
• A császárnak már nem kellett adót fizetnie a szultánnak

Erdély virágkora és bukása

I. A nemesek előretörése: A Habsburg családon belül 1608-ban viszály támadt. Mátyás főherceg kikényszerítette bátyja Rudolf császár lemondását. A családi vitát kihasználva a magyar nemesség az 1608-as pozsonyi országgyűlésen elérte kiváltságai megerősítését (Nemesi kiváltságok: adómentesség, jobbágyoktól adószedés, rendi gyűléseken részvétel)

II. Erdély virágkora: Bocskai után Rákóczi Zsigmond, majd Báthori Gábor ragadta magához a hatalmat (1608-1613) Báthori Gábor alatt a rendek közt széthúzás és viszály támadt a fejedelem kalandor-politikája miatt. Báthori a Habsburgokhoz közeledett, így Bethlen Gábor török támogatással eltávolította a hatalomból.

Bethlen Gábor (1613-1629):

• Fellendítette Erdély iparát, német bányászok és iparosok behívásával
• Feltöltötte a fejedelmi kincstárat, pl. azzal, hogy állami monopóliummá (kiváltsággá) tette a szarvasmarha, méz, viasz és vas kereskedelmet.
• MERKANTILIZMUS
• Bethlen részt vett a Habsburgok elleni összefogásban, a 30 éves háború során (1618-1648). Az 1619-1620 as években megtámadta a Királyi Magyarország osztrák helyőrségeit, és kiűzte a Habsburg csapatokat. A magyar rendek 1620-ban (Besztercebányán) királyukká választották. Az 1621-es nikolsburgi békében lemondott magyar királyi címéről és a Felvidékről, de 7 vármegyét Erdélyhez csatolhatott.
• Bethlen fejlesztette az oktatást, Gyulafehérváron (Erdély központjában) főiskolát alapított.

I. Rákóczi György (1630-1648):

Uralma alatt is tovább tartott Erdély virágkora, hisz a fejedelem jó viszonyt ápolt a törökökkel.

Szintén részt vett a 30 éves háborúban (mint Bethlen) mégpedig svéd kérésre, a Habsburgok ellen támadva. Ő is elfoglalta a Felvidéket, majd előnyös békét kötött Béccsel, melyben vallásszabadságot harcolt ki a jobbágyok számára.

III. Erdély bukása: II. Rákóczi György uralkodása alatt (1648-1660) Erdély engedetlen lett a szultánnal (IV. Mehmeddel) szemben. A fejedelem török engedély nélkül támadt Lengyelországra, a szultán bosszúból hatalmas török-tatár sereggel pusztította végig Erdélyt. A törökök bevették Váradot (1660), és a Partiumot a Hódoltsághoz csatolták. Erdély a későbbiekben török vazallus-állam lett az Apafyak fejedelemsége alatt.

A magyar rendek és a Habsburg dinasztia

Katolikus megújulás: A reformáció terjedésének megakadályozására kezdődött az ellenreformáció Európa több országában, így Magyarországon is. Nálunk Pázmány Péter esztergomi érsek indította el a folyamatot például katolikus iskolák alapításával. Ő hozta létre 1635-ben hazánk első egyetemét a nagyszombati egyetemet (az ELTE elődjét). Emellett Pázmány több főnemesi család visszatérítését is elérte.

Zrínyi Miklós (1620-1664): A szigetvári hős dédunokája volt. Az ország egyik legnagyobb főura volt és horvát bán, amikor elhatározta, hogy összefogja a magyarokat és osztrák segítség nélkül az erdélyiekkel közösen űzi ki az oszmánokat Magyarországról. A török-osztrák harcok 1663-ban kezdődtek és eleinte török győzelmek születtek: Köprülü Ahmed nagyvezér bevette Érsekújvárt, Nyitrát és Lévát.

Zrínyi hadműveletei: Zrínyi Miklós tervei megvalósításához szeretett volna nádor lenni, ám a választáson veszített. Ezt követően a török elleni harcra összpontosított. Az 1663-ban kezdődő háborúban merész hadjáratra vállalkozott: 1664 telén betört a Hódoltságba, és egészen Eszékig hatolt seregével, ahol felégette az eszéki hidat.

Ausztria ezt követően azonban inkább Bécs védelmére vonta vissza erőit - Montecuccolit nevezte ki főparancsnoknak - és veszni hagyta Zrínyi várait (elesett Új-Zrínyvár is). Zrínyi megsértődött és visszavonult birtokaira. A törökök megindultak Bécs irányába, de Szentgotthárdnál Montecuccoli legyőzte őket. Néhány nappal később a nyerésre álló Ausztria megkötötte a vasvári békét a törökökkel. Ezen a magyar főurak felháborodtak, hiszen a szentgotthárdi győzelem után a törököket ki lehetett volna űzni Magyarországról. A békekötés hátterében az állt, hogy Ausztria nyugatra akarta küldeni seregét, mert XIV. Lajos megtámadta birodalmát.

Wesselényi összeesküvés: A sértett magyar főurak Wesselényi Ferenc nádor, Zrínyi Péter (az időközben vadászbalesetben elhunyt Zrínyi Miklós öccse) és Nádasdy Ferenc gróf vezetésével, illetve I. Rákóczi Ferenc támogatásával felkelésbe kezdtek Bécs ellen. Ám a lázadás hamar lelepleződött, a résztvevők egy részét kivégezték. Az Udvar megtorlásul:

• felfüggesztette a magyar alkotmányt
• nádor helyett osztrák gubernátort nevezett ki az ország élére
• szélnek eresztette a magyar végvári katonákat
• új adókat vetett ki
• újra üldözni kezdte a protestánsokat

A Thököly-féle kurucmozgalom: A kurucok neve a crux (kereszt) szóból ered, mert korábban a török ellen harcoló keresztesek alkották a végvárak harcosait. Amikor ezeket elbocsátja Bécs, bujdosónak állnak, és Erdély-Magyarország határvidékén Habsburg ellenes csoportokat alkotnak. Vezetőjüket Thököly Imrének hívták. A kurucok és az Apafi Mihály által vezetett Erdély közt szövetségesi viszony alakult ki.

A kuruc seregek 1678 és 1682 közt kiűzték az osztrákokat a Felvidékről. Itt jött létre Kassa központtal saját fejedelemségük. (Négy részre szakadt az ország.) Ausztria meghátrált: az 1681-es soproni országgyűlésen visszaállította a rendi alkotmányt, a szabad vallásgyakorlatot és visszavonta az új adókat is.

A török kiűzése Magyarországról

Török támadás Bécs ellen: A szultán, IV. Mehmed (1648-1687) ekkor döntő lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy megtámadja és meghódítja Ausztriát. Kara Musztafa és Murád Giráj kán vezetésével óriási had vonult a Duna két partján Bécshez, melynek védelmét Rüdiger Starhemberg és Lotaringiai Károly vezette. A 120 ezres oszmán sereg 1683 július 19-én fogott Bécs ostromához. Szeptember 2-án elesett a külváros ekkor azonban megérkezett a császárral szövetséges Sobieski János, lengyel uralkodó 30 ezres hada, mely felszabadította Bécset! 

A török kiűzésének első szakasza: A törökök kiűzése 16 évig tartott (1683-1699). Ennek első szakaszában XI. Ince pápa erős keresztény szövetséget szervezett a török ellen. Ez volt a Szent Liga (1684). Tagjai: Ausztria, Lengyelország, Velence és egyes német tartományok (Bajor, szász). A pápa rászorította XIV. Lajost egy 20 éves fegyverszünet megkötésére a Habsburgokkal, így Ausztria koncentrálhatott a török elleni harcra.

A Thököly kezén lévő Felvidék 1685-ben esett el, amikor a kuruc vezér emberei átálltak az osztrákok oldalára. Thököly elmenekült és végül Törökországban halt meg. Buda 78 napos ostrom után, 1686 szeptember 2 -án került újra keresztény kézre. Összesen 145 éven keresztül volt török kézen. 

1687-re Magyarország túlnyomó része a Délvidék kivételével felszabadult a török uralom alól. Döntő csata zajlott Nagyharsánynál, melyet "második mohácsi csatának" is hívnak és Lotaringiai Károly győzelmével zárult.

A török kiűzésének második szakasza: A harcok 1688-ra befejeződhettek volna, ám XIV. Lajos megszegve korábbi ígéretét, megtámadta Ausztriát. Emiatt a császár seregeit nyugatra kellett küldeni, és a török elleni harcok elhúzódtak. Köprülü Musztafa erőskezű nagyvezérként a fegyelem megerősítésével újjászervezte a török hadakat és ellentámadásokat kezdett. Újra török kézre került Belgrád.

Utolsó nagy csaták:

• Nagyharsányi csata (1687) Második Mohács
• Szalánkeméni csata (1691) - itt hal meg Köprülü Musztafa
• Zentai csata (1697) - Savoyai Jenő szétveri a délvidéki török seregeket

Békekötés: A karlócai béke 1699 -ben lezárta a török háborúk korát. Ám annak, hogy a törököket Ausztria űzte ki, ára volt. A magyaroknak az 1687-es pozsonyi országgyűlésen le kellett mondaniuk szabad királyválasztó jogukról és el kellett fogadniuk az örökös Habsburg uralmat. Innentől a Habsburgok férfiága adta a magyar királyokat, és a magyarok lemondtak az Aranybulla ellenállási záradékáról. A karlócai békében Magyarország a Temesköz kivételével felszabadult.

Berendezkedés 1699 után, az osztrák uralom alatt:

• Bizonyos területeket Ausztria elvett Magyarországtól és közvetlen Bécs alá rendelt. Ilyen volt Erdély és a Határőrvidék is. A határőrvidéken szerbek éltek, és 1698-1705 közt autonómiát élveztek, kiváltságokkal. Ők őrizték a déli határokat. Erdélynek saját országgyűlése lett (Gyulafehérváron) és Bécsből irányították területét.
• Bécs fegyverrel meghódított területként kezelte Magyarországot. Az Udvari Kamara irányította a felszabadított területeket.
• A magyar nemesek csak úgy kaphatták vissza a török alól felszabadult birtokaikat, ha földjeik értékének 10% -át fegyverváltság címén kifizetik a kincstárnak. (jus armorum)
• A lakosságra nagy terhek nehezedtek: új adóemelések, és az osztrák katonák kötelező beszállásolása, kiteleltetése
• Az Udvar hitelezői, hadvezérei hatalmas birtokokat kaptak Magyarországon
• Bécs szélnek eresztette a magyar végvári katonákat.

 ------- D O L G O Z A T: JÚNIUS 9 (KEDD) => 4,5 oldal (kinyomtatva) -----

• A 15 éves háború (célja, menete, szövetség alakul)
• Bocskai szabadságharc
• Erdély virágkora (főleg Bethlen)
• Zrínyi harcai
• Thököly
• Török kiűzése

Erdély helyzete: Erdélyt 1687-ben Lotaringiai Károly csapatai szabadították fel. Apafy fejedelemnek alá kellett írnia a balázsfai szerződést, melyben 700 ezer forint megfizetésére és 12 vár átadására kötelezte magát a tartomány. Apafi után Lipót lett Erdély ura, és 1691-ben adta ki a Leopoldinumot, melyben biztosította az erdélyi hagyományok tiszteletét. A fejedelemség élére gubernátor került. 

A Rákóczi-szabadságharc

A magyar lakosság sérelmei: A török kiűzése után az osztrák hadsereg megszállva tartotta az országot és erős elnyomás vette kezdetét. A nemesek és a parasztok is "nyögtek" az osztrák uralom alatt, főleg az adók és a vallási elnyomás illetve beszállásolás okozott tömeges elégedetlenséget. Először 1697-ben Hegyalján történt lázadás I. Lipót uralma ellen.

II. Rákóczi Ferenc: Az ország legnagyobb és leggazdagabb birtokosa volt, mikor Bercsényi Miklós felvidéki főnemessel titkos levelezésbe kezdett arról, hogy francia segítséggel rázzák le az országról az osztrák uralmat. A levelek azonban Bécs kezébe kerültek, így az Udvar letartóztatta Rákóczit, aki hamar megszökött és Lengyelországba menekült. Itt kereste meg Brezán várában a magyar parasztok egyik küldöttsége azzal a kéréssel, hogy térjen haza és álljon egy Ausztria ellenes felkelés élére.

A szabadságharc első szakasza: A szabadságharc 1703-ban a brezáni kiáltvánnyal vette kezdetét, melyben Rákóczi általános harcra hívta az egész országot! Ekkor még a magyar nemesek többsége csak parasztlázadásnak tartotta a felkelést. Így Károlyi Sándor megyei alispán (később Rákóczi fő hadvezére) szétverte az első felkelő csoportokat. Ám Rákóczi két rendelettel egységet teremtett a parasztok és nemesek közt:

Parasztok megnyerése: Vetési pátens => a csatlakozó parasztok és családjaik mentesülnek a harc idejére a földesúri szolgáltatások alól.

Nemesek megnyerése: Gyulai pátens => Tilos a nemesek kastélyainak fosztogatása.

Az első hadi-sikerek (1703-1705): Elsőként a Felvidék, majd a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze került a magyar kuruc-seregek kezére. A Dunántúl és Erdély csak időlegesen lett a felkelőké. A gyors győzelmek hátterében az állt, hogy Ausztria Nyugat-Európában is harcolt, a Spanyol örökösödési háborúban a franciák ellen, így serege egy része ott volt lekötve.

Fordulópont: 1704 nyarán Ausztria nagy győzelmet aratott a felkelésünket támogató francia hadseregen Höchstadt mellett. Innentől Bécs egyre több katonát tudott Magyarországra küldeni.

Országgyűlések: A szabadságharc 8 éve alatt két fontos országgyűlés is volt:

Szécsényi országgyűlés (1705): Itt választották vezérlő fejedelemmé Rákóczit, majd a rendek szövetséget (konföderációt) kötöttek és egy 24 tagú szenátust választottak a fejedelem mellé. Létrejött egy kancellária, egy Gazdasági Tanács (feladata: hadsereg ellátása) és döntés született saját pénz gyártásáról. Ez volt a Libertas, a rézpénz! Mindezeken túl vallásszabadságot hirdettek a 3 legnagyobb felekezetnek (katolikus, evangélikus, református)

Ónodi országgyűlés (1707): Itt már a nemesség elégedetlenkedett, ám Rákóczi emberei megfélemlítették őket. Kimondták a Habsburg-ház trónfosztását és kétmillió forint adót vetettek ki az országra, melyet a nemeseknek is fizetniük kellett (jövedelmük után)

A szabadságharc második szakasza (1708-1711): A szabadságharc 1708 és 1711 közt már osztrák győzelmeket hozott. Trencsénnél a kuruc főerőket szétverték a császári hadak, melyek élén Pálffy János tábornok állt. Vele szemben Károlyi Sándor és Bottyán János tábornokok, illetve Esze Tamás (korábbi jobbágy) vezették a kurucokat. Az 1708-1711 közti években egyre szaporodtak az átállások, például Ocskay László brigadéros is átállt (amiért később ki is végezték a kurucok). Súlyosbította a helyzetet a sok járvány, például 1709-ben egy országos pestisjárvány, mely Vak Bottyánt is elvitte.

Utolsó kuruc sikerek: az 1708-as sárospataki országgyűlésen még egyszer sikerült feltüzelni a kurucokat, mikor Rákóczi hajdúszabadságot ígért, és ennek hatására 1710-re még fellángoltak a harcok. Romhánynál megállították az osztrákokat és Északkelet-Magyarországra húzódtak vissza, a végső ellenállásra.

Rákóczi 1707 -től mindent elkövetett azért, hogy külső szövetségeseket találjon, hiszen Franciaország vesztésre állt és egyre kevéssé tudta támogatni a magyarokat. Ám csak I. Péter orosz cárral tudott konkrét szerződést aláírni de az az egyezmény is későn született meg. 

A szatmári béke: Pálffy János császári főparancsnok - Rákóczi távollétében (aki épp I. Péternél járt) - Károlyi Sándor kuruc generálissal kezdett fegyverszüneti tárgyalásokat. A végső egyezséget a szatmári gyűlésen hagyták jóvá a magyar nemesek, majd 1711 április 30-án a majtényi síkon 12 ezer kuruc felkelő ünnepélyes zászlóletételen jelent meg. Békepontok:

• Teljes amnesztia és büntetlenség minden magyar katonának
• alkotmány visszaállítása
• szabad vallásgyakorlat
• országgyűlések jogköreinek visszaállítása

A béke kifejezetten enyhe volt a magyarokra nézve. Rákóczi Törökországban telepedett le, soha nem tért vissza Magyarországra. Rodostóban halt meg 1735-ben.

A bukás okai:

• A magyar felkelők nem találtak külső szövetséges hatalmakat, akik segítették volna harcunkat az osztrákok ellen.
• A magyar seregek felszereltsége képzettsége, harci tapasztalata alatta volt az osztrákokénak.
• A kuruc állam gazdasági és pénzügyi gondokkal küzdött, melyeken soha nem tudott igazán úrrá lenni.
• Járványok, átállások.